Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
dann durch die ständige Jury bewertet und die drei besten an Munkácsy nach Paris geschickt. Die endgültige Wahl lag bei ihm, der nur die Werke kennenlernte, wobei jedoch die Bewerber anonym blieben. Bezeichnend ist in dieser Hinsicht sein Brief bezüglich seiner Entscheidung bei der ersten Vergabe des Stipendiums: „Sehr geehrter Herr Direktor! Ich habe die sehnlichst erwarteten ersten Preisarbeiten erhalten und mit großem Interesse beobachtet. Ich wollte nicht allein darüber entscheiden, so habe ich meine Kollegen Bonnat und Chaplin herangezogen..." Es ist anzunehmen, daß Munkácsy auch in den anderen Fällen ähnlich verfuhr, so daß bei diesen Entscheidungen möglicherweise nicht nur der Geschmack des ungarischen Malers, sondern auch das Urteil einiger - von ihm hochverehrter französischer akademischer Künstler eine Rolle spielte. Ab 1884 wurden auf den Wunsch Munkácsys hin bei der Beurteilung der eingesandten Preisarbeiten keine Skizzen mehr, nur ausgeführte, vollendete Werke berücksichtigt. K. S. II. 4d. 1. HALMI ARTÚR (1866-1939) Vizsga után 1890 Nach dem Examen 1890 XIV. sz. színes kép olaj, vászon; 1 25 x 1 86 cm j. I. j.: Halmi A. München 90 Halmi Artúr 1890-ben tíz más festővel együtt pályázott a Munkácsy-ösztöndíj elnyerésére. A pályázat alapjául szolgáló festményeket egy teremben állították ki a Műcsarnok 1 890-es téli kiállításán. Csók István Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre és Pap Henrik Október elseje című képével szemben Munkácsy Halmi Artúr képét választotta ki, s neki ítélte oda a díjat utolsó alkalommal. Csók mellőzését és Munkácsy döntését Halmi Artúr mellett az utólagos kritika összefüggésbe hozta Munkácsy konzervatív ízlésével. Halmi műve azonban nem emlékeztet a korábban Munkácsy díjat elnyert festők „munkácsys" népéletképeire. Vizsga után című képének alig van elmondható cselekménye: egy cukrászda nagy üvegablakain beáramló, egyenletes, szórt fény egy hétköznapi jelenetet világít meg, ahol szülők és nagyszülők kis gyermekekkel ülnek a kioszkban. Kunffy Lajos, Halmi Artúr barátja, aki vele egyidőben tartózkodott Párizsban, úgy emlékszik vissza, hogy: „Akkor még egy képnek ilyen sujet-vel kellett bírnia". Halmi képének van sujet-je - cselekménye, története azonban nincs. Munkácsytól sem esett távol ez a fajta cselekménytelen képtípus, amennyiben a műfaj kereteit - a szalonképet - nem lépte túl. Szalon-jelenetein Munkácsy is az efféle cselekménytelenségre, állapotszerűségre helyezte a hangsúlyt. Ez jellemzi ellenfénybe beállított jeleneteit is, melyek megszaporodtak a nyolcvanas években. Különösen érdekes ebből a szempontból az 1890-ben festett Zongoralecke (Pálmaházban) című műve, melyen mintha alkalmazkodna a kilencvenes évek fordulóján előretörő, s Réti által „szembeablakosnak" nevezett kompozíciós megoldáshoz. A hazai kiállításokon a képek egész sora ilyen „szembeablakos", mely képtípust a korábbi évtizedekben lehetőleg kerülték (1888: Hollósy Simon: Kocsmában mulató társaság; 1 890: Halmi Artúr: Vizsga után, Pataky László: A kis beteg, Bruck Miksa: A vén gipszöntő; 1 891 : Csók István: Árvák, Ferenczy Károly: Kertészek, Hollósy Simon: Két tűz között; 1892: Pap Henrik Üres a bölcső, Ferenczy Károly: Válás; 1893: Hollósy Simon: Az ország bajai, Bihari Sándor: Vasárnap délután stb). Nemcsak nálunk, hanem a müncheni és párizsi festők között is nagy divatja volt a szembeablakos képtípusnak, melynek következménye a majdnem árnyéktalan festés, s a képvilág hűvös, tárgyias bemutatása. Halmi képéhez igen közel áll például a Párizsban is működő Paul Hoeniger műve, melyen a berlini Café Josty pavillonjának nagy ablaktáblái világítják meg a kávézó közönséget (lásd: Illustrierter Katalog der Münchener Jahres-Aussteilung 1891, 73). Halmi nemcsak a Munkácsy-ösztöndíjat nyerte el a Vizsga után című képével, hanem a párizsi Salon dicséretét (mention honorable) is 1891-ben, majd Bécsben 1893-ban kis aranyéremmel, 1894-ben pedig Antwerpenben nagy aranyéremmel jutalmazták a világkiállításon. Irodalom Képes tárgymutató az O.M. Képzőművészeti Társulat 1890. évi téli kiállításához. Budapest 1890, kat.sz. 347; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1895-re, 8; V. U. 1890. (49. sz.) 797-800;Lyka 1982 2 (1951), 66-67; Farkas 1954-55, 465; Kunffy 1981, 24-25; Réti 1994 2 , 11, 116 149; Csók 1990 2 , 86, 87,91. MNG ltsz.: 2825 S. K. e. A Rökk Szilárd-jutalomdíj Rökk Szilárd (1799-1888) polgári származású ügyvéd, a Beniczky és Majthényi családok jogtanácsosa volt, igen takarékos életet élt, s egész vagyonát, amely végrendelete szerint 750 000 forintnál többet tett ki, kulturális és jótékony célra hagyományozta. Az iskolák, tanítóképzők és nevelőintézetek éppúgy részesültek Rökk Szilárd hagyatékából, mint a Tudományos Akadémia vagy az egyetemek. A közoktatásügyi miniszter 200 000 forintot kitevő hagyatéki részt kezelt a végrendelet szerint, s még ezen túl a tudományok és művészetek előmozdítására további 300 000 forint jutott. Az örökhagyó figyelmét szinte semmi sem kerülte el: alapítványt tett például az állatkínzás meggátolására és a csángók letelepítésére is.
