Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
oda. Az indoklás hangsúlyozta azt is, hogy Than képe „történelmünknek korántsem nagy fordulópontját, de fényes korszakából kiemelt egyik rokonszenves és házias jelenetét ábrázolja. Ezt sem a főalaknak mélyre ható típusalkotó jellemzésével, de mégis a pályázat 1 -ső pontjában felsorolt kívánalmaknak megfelelő igyekezettel, amennyiben a művész a tárgyul kiszemelt jelenet kor- és helyviszonyait építészet, bútorzat és viselet tekintetében kellőleg tanulmányozta, s a korhűség igényeit kielégítő ... sikerült művet alkotott". Az indoklásnak ez a megszövegezése nagy valószínűséggel Keleti Gusztávtól származik, s rávilágít az Ipolyi-díj kiadásának fő szempontjára, melyet a historizmus kívánalmának nevezhetünk: a képnek a legkisebb részletekig meg kellett felelnie a régebbi korok tárgyi környezetéről alkotott „műrégészeti" ismereteknek. Ezeket a szempontokat a nyolcvanas években már sokan megkérdőjelezték. Than képét a kortárs kritikus Szana Tamás is leszólta. Szerinte kiábrándító a hősök efféle házipapucsos ábrázolása, egy „bamba" Hunyadi János (Szana 1881b). A kép kisebb méretű színvázlata az MNG birtokában van (ltsz.: FK 4511), kivitelezett nagy példánya a Nagyváradi Tartományi Múzeum tulajdona. irodalom Szana 1881 b, 549; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1882, 40; Cennerné 1982, 40-41. MNG ltsz.: 2429 S. K. II. 4a. 3. SZÉKELY BERTALAN (1835-1910) Zrínyi Miklós Szigetvárt (Zrínyi Miklós kirohanása) Vázlat, 1883 Der Ausfall Miklós Zrínyis aus der Burg Szigetvár Skizze, 1883 X. sz. színes kép olaj, vászon; 59,8 x 1 04,5 cm j. n. Az 1883-as Ipolyi-díj kiadásánál az őszi kiállítás anyagából három történeti képvázlatot bírált el a bizottság: Székely Bertalan Zrínyi Szigetvárt, Vágó Pálnak Kiew meghódolása a honszerző magyarok előtt című és Aggházi Gyula Munkácsy-ünnepélyt ábrázoló képét. A hét-tagú zsűri titkos szavazással Székely műve javára döntött, kimondva, hogy „a pályázók között egy kész történelmi festményre nézve a legtöbb biztosíték Székely Bertalannak vázlatában keresendő, mely hazánk egyik legnagyobb hősét, Zrínyi Miklóst ábrázolja Szigetvárott, a kirohanása előtt - mert az ő történeti festészete már régen kivívta az általános elismerést, s azért elvárható, hogy a vázlatán jelzett drámai hatást ... fogja festményén érvényre juttatni". Tekintve, hogy a Képzőművészeti Társulat kiállításainak katalógusaiban szereplő művek pontos méretét nem közölték, csak gyaníthatjuk, hogy a több hasonló méretű színvázlat közül melyik is lehetett az, amelynek a zsűri odaítélte az Ipolyi-díjat. (Az Ipolyi-díj pályázati feltételei között szerepel a vázlatokra megállapított méret is: 1 méter. Ezért sejthetjük e műben, mely a művész hagyatékából került a Szépművészeti Múzeumba, az Ipolyi-díjas alkotást. A vázlaton a jelenet fényviszonyai, valamint a csoportok elrendezése hasonló a végleges kompozícióhoz. Székely, akit már 1862-től foglalkoztatott a téma, 1885-re készült el a Zrínyi Miklós kirohanásának végleges példányával, melyet bemutatott a Képzőművészeti Társulat 1885-ös kiállításán. Zrínyi önfeláldozó halálának ábrázolása a magyar történeti festészet témái közül talán az egyik legtöbbet feldolgozott tárgy. A Nemzeti Múzeum számára országos gyűjtés eredményéből rendelte 1825-ben József nádor Peter Kraffttól a Zrínyi kirohanása című képet, az első művet, amely közadakozásból került a múzeumba. E művel, illetve a Zrínyi-témával kapcsolatban tört ki az első vita is a festmények történeti hűségéről. Székely más képeihez hasonlóan ez alkalommal is követi a történetírók leírását. Naplójegyzetei megőrizték a témával kapcsolatos megállapításait is: „Az aláásott bástyák meggyújtattak. A boronák, vesszőfonadékok, istállók égtek. Szeptember 5-én a legfelső várba vonult Zrínyi. 1 566. szeptember 7-én Zrínyi kirohant kalpagban, vért nélkül, görbe szablyával, kis pajzzsal. Előtte zászló Magyarország címerével. Zrínyi körülbelül 60 éves volt". Egyik vázlata alatt olvasható megjegyzése már a megtalált kompozícióról szól: „őt (Zrínyit) a kereszténységért való öntudatos halálba menés jellemzi, ezért a Mária képre mutatni, rohanni és beszédet tartani is két motiv. Egyszerre adva a másikat gyöngíti. Legjobb azért nyugodtan beszédet tartva és a képre utalva ábrázolni". A kép, melyről itt Székely szól voltaképpen a Juranics kezébe adott Máriás-zászló. A naplóból az is kitűnik, hogy a kép fényviszonyai, színei a művész szándéka szerint nagy jelképi erővel bírnak: „a lokáltónus ne hasson a fényben, inkább csak fény legyen, mint tömeg... Nem direkt a természet után belefesteni..., mert kicsinyes, elrontja az egésznek drámai repülését..." (Székely Bertalan 1962, 152). Irodalom Képes tárgymutató az O.M. Képzőművészeti Társulat 1883/ 84. évi téli kiállítására. Budapest 1883; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1884. évre, 72-73; Székely Bertalan 1962, 152-153; Galavics 1981,1. 65; Cennerné 1981, I. 52; Bakó 1982, 41. MNG ltsz.: 5108 S. K.
