Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
II. 2.12. WAGNER SÁNDOR (1838-1919) Izabella királyné búcsúja Magyarországtól 1863 Abschied der Königin Isabella von Ungarn 1863 olaj, vászon; 1 35 x 171 cm j. I. j.: Wagner Sándor 1863 Dugovics Titusz önfeláldozását ábrázoló képének sikere után Wagner Sándor a Magyar Képzőművészeti Társulat első tárlatán (1863. június 6-tól) állította ki Izabella királyné búcsúja című festményét, melyet a Társulat műlappályázatára küldött, s el is nyerte vele a 200 Ft-os pályadíjak egyikét. Képét maga rajzolta kőre, s a litográfiát 1862. évre szóló prémiumlapként a Társulat tagjai megkapták. A nagyméretű festményt a társulat kisorsolásra megvásárolta a művésztől. A sorsoláson Szalay Imre nyerte el azt. 1865-ben Szalay felajánlotta a képet a társulatnak ismételt kisorsolásra. 1867. május 27-én a Magyar Tudományos Akadémia ülésén jelentette Lónyay Menyhért elnök, hogy Wagner Sándor képét Dora Szilárd neje, született Janitsáry Teonimphia asszony az akadémiai képes terem számára ajándékozta. Az Akadémia elfogadta a nagylelkű adományt, majd később, gyűjteményei rendezésekor átadta a művet az Országos Képtárnak. A hazáját elhagyni kényszerülő királyasszony képéről a hatvanas évek elején egyesek emlékezetében a szabadságharc száműzöttjei is valószínűleg felötlöttek. Izabellának, Zsigmond lengyel király leányának, Szapolyai János király özvegyének magyarországi működéséről az egykorú források s a múlt századi történetírók sok elítélő mozzanatot is feljegyeztek. Majd mindegyikük-felhasználva Pray György, Istvánffy Miklós és Buchholtz György leírását - megemlékezik a bujdosásba induló királynéról. Különösen nagy teret szentel a királyné történetének Budai Ferenc Polgári Lexikona (1804), mely hosszan idézi Tinódi Lantos Sebestyén verses históriáját is: „Sír vala gyakorta a királyné' asszony Semmi birodalma neki az országon Az Fráter (Martinuzzi) György tartja fiával abrakon, kedve szerént nincsen, gyakran bánkódik azon. Óhajtva telelni mène fele Gyaluba: írnak vala ezerötszáz negyvennyolcba Betegségbe készül vala bánatba Akar el kimenni onnat Lengyelországba." A Polgári Lexikon Oláh Miklós leírását is idézi Izabella búcsújáról, miszerint Kassából kiindulva (január 27-én) a hegyekről visszatekintett, „s ott egy fára ezen betűket metszette, S.F.V. azaz Sic Fata Volunt. Ugyanezen betűket vésette aztán némely pénzeire is". Tinódi a királyné búcsúzásának jelenetét a királyfiéval együtt írja le: „Amíg szép Kassából sírva el kiindula Bánkódik királyfi jó lován ül vala, Kassát nézi vala, szép szókat szól vala, Váljon mikor lészen Kassába szállása? Jó Magyarországba és Erdélybe lakása?" Az egykorú leírások nyomán a 19. századi történetírás Izabellában a Habsburg-terjeszkedés áldozatát látta. Hőse lett ő nemcsak a nemzeti szempontú történetírásnak, hanem a hazafias nőnevelésnek is, mely a század közepén nagy hangsúlyt kapott. Izabella királynét besorolták a magyar nők formálódó nemzeti pantheonjába. Az 1861 -ben megjelent Magyar Nők Évkönyve Mária királynő, Zách Klára mellé Izabellát is felvette, kinek, noha származása idegen, „lelke azonban magyar volt". Wagner képén azt a jelenetet láthatjuk, amint a királyné búsan visszatekint, s ott van a képen a fa törzsébe vésett három betű is: S.F.V. azaz „így akarta a sors". Ezt fejezi ki a királynő elégikus, szomorú alakja is. Az egykorú kritika nem volt elégedett a képpel minden vonatkozásban. Különösen figyelemreméltó Keleti Gusztáv kritikája (1863), melyben a műfaji követelmények teljesítését kéri számon a művésztől: „Képes-e a művész mindazt az arcba önteni, mi a nevét betölti egy olyan királynénak, ki keleti Európa legszebb trónjáról lemond...". „Mindezt azért kérdezzük csak, mert merésznek tartjuk a gondolatot: hogy egy személyben lehessen történelmi képet festeni. Izabella királyné itt majdnem magánszemély, legalább mint ilyen búcsúzik el az országtól, alakja, ha hú, lehet történeti arckép, legjobb esetben történeti genre-kép, de magasabb értelemben vett történeti kép soha!" Irodalom MTA Adattár MKT, levéltári gyűjtemény A-l-1. 1863: 419, 35, 57, 61, 79; Budai 1866 2 (1804), II. 217-227; Szalay 1865 2 , 4. köt. 285; Magyar Nők Évkönyve 1861, 36; Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863-ra. Pest 1864, 18, 76; V. U. 1863, 251, 295; K-i [Keleti]: A Magyar Képzőművészeti Társulat műcsarnoka. In: Koszorú 1863. (II. félév), 305-306; A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 1891, 667; Szmrecsányi 1911, 152; Lyka 1982 2 (1942), 85, 104. MNG ltsz.: L.U. 67.10
