Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
II. 2. 7. THAN MÓR (1828-1899) Újoncozási jelenet 1847-ből (Újoncozás az 1848 előtti időből) 1861 Rekrutierungsszene aus 1847 (Rekrutierung in den Zeiten vor 1848) 1861 olaj, vászon; 126 x 191 cm j. I. j.: Than M. 1861 A Pesti Műegylet 1 859. évi közgyűlésének határozata szerint az egyesületi műlapokat verseny útján kell kiválasztani. Az 1862-es műlapra 1861. májustól szeptemberig lehetett műveket beküldeni. A határozat azt is kikötötte, hogy ebben az évben „magyar életből vett tárgyú képpel vagy történeti életképpel" lehet pályázni. A benyújtott képek közül Than Mór újoncozási jelenetét választották. A kép eredeti címe: Újoncozási jelenet 1847-ből mintha el kívánná terelni a néző - vagy a cenzúra - figyelmét a sorozás aktuális sérelmeiről. A szabadságharc bukása után az osztrák minisztertanács első rendelkezései közé tartozott a sorozások elrendelése az osztrák seregbe. A kényszer-besorozottak elsősorban a nemzeti nyelv használatának hiányát, a távoli és bizonytalan ideig tartó katonaidőt panaszolták. A parasztság kényszersorozása azonban nem ekkor jelent meg először, az már évtizedes gyakorlat volt. A legdrámaibb leírást erről Kölcsey nyújtotta A sorsvonás tárgyában 1833-ban tartott megyei közgyűlési beszédében. Kölcsey morális okokból is súlyosan elítélte a kényszersorozásokat, a katonafogdosást, mert az ilyen módszerek szerinte megfosztották a katonáskodást annak valódi, honvédő jellegétől. Than képének témája a kényszersorozás. A falusi községháza előtt játszódik le a jelenet: szülők, rokonok és menyasszonyok búcsúja a bizonytalan időre elvitt katonáktól. A községháza tornáca előtt osztrák tiszt ül baljós, sötét lován, de idegenként szemléli a búcsúzás jelenetét a falu bírája, jegyzője és a többi hivatalnok is. Tekintetünket főként a kép középpontjában zajló jelenet köti le: a búcsút intő, csinos arcú, új katona síró menyasszonyának és rémült édesanyjának alakja. A legényt a mögötte álló katona erőteljes puskatusütéssel választja el szeretteitől. A többi legény már a szekéren ül, búcsút intenek. Than képe nemcsak témaválasztásának eredetisége és érzelmekre ható komponálásmódja miatt aratott sikert, hanem műfaji vonatkozásban is újszerű volt: noha életkép, mégpedig népéletkép, nélkülöz minden akkoriban elvárt pittoreszk elemet, inkább a „magasabb" műfajok, a történeti képek drámai nyelvezetét használja. Irodalom A Magyarországi Műegylet által 1861. évi július 16-tól augusztus 14-ig kiállított művek lajstroma. Pest 1861, kat. sz. 22; A Pesti Műegylet Évkönyve 1861-re. Pest 1862, 4; Lyka 1982 2 (1942), 117; Cennerné 1982, 56-57. MNG ltsz.: 2751 S. K. II. 2. 8. MARASTONI JÓZSEF (1834-1895) ORLAI PETRICS SOMA (1822-1880) után Kun László udvara 1862 Am Hof des Königs Ladislaus des Kumanen 1862 litográfia, papír; lapméret: 589x775 mm felirat: KUN LÁSZLÓ UDVARA 1272-1290. / j. a képben I. b.: Orlai S. 861. / j. a kép alatt b.: Festette Orlay Petrics S. Kőre rajzolta Marasztom Jósef. j. a kép alatt j.: Bärmann Jósef és Társánál Pesten 1862. / j. a felirat alatt k.: Kiadó tulajdonos: Asztalos János. / Az 1861-es műlap-pályázatra benyújtott kompozíció feltehetőleg Dobsa Lajos: IV. László című 1856-ban bemutatott tragédiájának ihletésére készült. Eredetije lappang. Irodalom A Pesti Műegylet Évkönyve 1861-re. Pest 1862, 4.; Keserű 1984, 47-48, 80, 129/b. sz. kép; Gerszi 1960, 181, a kat. sz. 597. variánsa. MNM TKCs ltsz.: 6293 C. W. G.
