Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

hegyeken csillámlani kezdenek, a viaskodó magyaroknak új lelket adó Kinisy Pál lobogó zászlói és azok alatt török vért áhító vitézi, a kik rettentő ordítással és trombita harsogással rohantak a törökre...". Újházy képe a csata fordulópontját mutatja: a törökök közé bevágtató Kinizsit, akinek lova éppen lerogy a szügyébe kapott döféstől. Az egyik oldalon még dühödten támadnak a törökök a maroknyi magyarra, ám a jobb oldalon lévő török harcosok már rémülten mutatnak a dombokról lezúduló magyar seregre. A kép bal oldalán, a háttérben a török csapatokat vezérlő kapitány már a takarodót is megfújta menekülő harcosainak. Irodalom Budai 1866

2 (1804), I. köt. 101; A Pesti Műegylet által 1857. évi február 15-től martius 15-ig kiállított művek lajstroma. Pest 1857, kat. sz. 62; Ezredéves Országos Kiállítás. 1896, 74; Lyka 1982

2 (1942), 56, 104; Sinkó 1986, 31. kép. MNG ltsz.: 81.13.

M S. K. II. 2. 3. ORLAI PETRICS SOMA (1822-1880) Zách Felicián 1859 Felizian Zách 1859 olaj, vászon; 80 x121 cm j. n. Arany János balladája (1855) nyomán több festő, így például Madarász Viktor és Orlai Petrics Soma is megfestette a jelenetet, midőn „Zách Felicián leánya meggyaláztatását megtorlandó, az ebédnél éppen együttlevő királyi családra rohan". Orlai a Pesti Műegylet által 1859-ben kiírt műlappályázatra küldte be képét. Az egyesület 1861. évre ezt a képet választotta ki részvényesei számára prémiumlapként, s Bécsben Christian Mayer litográfiájában megjelentette azt. Zách Felicián tettét a történészek sokféle módon értékelték, többségük elítélte a király ellen megkísérelt merényletet. Virág Benedek Magyar Századok című művében, majd nyomában Arany János is mentségül hozta fel a szörnyű tett igazolására, hogy a királyné vétkes volt abban, hogy fivére meggyalázta Zách Klárát. Orlai öreg emberként ábrázolja Zách Feliciánt. A leány mozdulata a királynét vádolja akárcsak Virág Benedek leírásában. Orlai a pályázati művel kapcsolatos kritikák nyomán kompozícióját átalakította, a „szcenírozást" kissé megváltoztatta. Nagyobb méretű újabb kompozícióját 1 862-ben ismét kiállította a Pesti Műegyletben, ezt a képet az egyesület megvásárolta és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta 1863-ban. Irodalom A Pesti Műegylet által 1859. évi május 9-től június 13-ig kiállított művek lajstroma. Pest 1859, kat. sz. 80. (vázlat pályaműnek, 6 vagy 8 láb hosszúságú kivitelben, 1200 Ft); V. U. 1859, 283; uo. 1864, 317-318; A Pesti Műegylet Évkönyve 1860-ra. Pest 1861, 9; A Pesti Műegylet Évkönyve 1863-ra. Pest 1864, 4; Hölgyfutár 1859, 1256; Nefelejts 1859, 151; Tehel 1952, 155; Gerszi 1960, 91; Cennerné 1981, 48; Virág 1983 (1816), 226-227; Művészet Magyarországon 1981, II. kat. sz. 143; Keserű 1984, 44-46. Pécs, JPM ltsz.: 68.147 S. K. II. 2. 4. MADARÁSZ VIKTOR (1830-1917) Hunyadi László (Hunyadi László siratása; Hunyadi László a gyász ravatalon; Hunyadi László halva) Vázlat, 1859 Die Beweinung des László Hunyadi Skizze, 1859 VIII. sz. színes kép olaj, vászon; 65 x 81 cm j. n. Hunyadi Lászlót a király, V. László tőrbe csalva és esküjét megszegve 1457. március 16-án végeztette ki. A 1 9. századi történetírók Bonfini és Thuróczy leírásai alapján szívesen írtak Hunyadi László haláláról, alakja ugyanis alkalmas volt a királyi hitszegésnek és az idegen királyok idegen erkölcseinek ábrázolására. Irodalmi művek sora dolgozta fel a lefejezett hős történetét Bessenyei Györgytől kezdve Pálóczi Horváth Ádámon és Czuczor Gergelyen át Arany Jánosig. A költők, írók szívesen nyúltak Fessier Ignác Aurél kétkötetes Matthias Corvinusához (Breslau, 1793-94) vagy Budai Ferenc Polgári Lexikonéhoz is, melyek a lovagkori drámák romantikus kellékeivel ruházták fel Hunyadi László történetét. A század közepén két nagyhatású történeti mű, Szalay László Magyarország története (első kiadása 1 853) és Teleki József háromkötetes Hunyadiak kora (1853-1856) című könyve is a művészek rendelkezésére állt. Madarász Viktor tehát irodalmi és történeti művekből is jól ismert témát választott képe tárgyául, olyat, amely a királyi ármánnyal kapcsolatos asszociációkat kelthetett az kornak