Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
E müvet megvevé igazgatóságunk, utóbb a müegyletnek eladván, s ennyiben legalább pártoló indulatát kimutatá a művész iránt" - írja a Társulat Évkönyve 1861 /62-ben. A bevételek és kiadások tételes felsorolásában szerepel az „Izsó Miklós úrtól megvett pásztor-szobor", melyért a Társulat 50 forintot adott a művésznek, majd „a pesti mütárlat által megvétetett 70 frt-ért". A „ puszták furulyása" sorsolás útján Orlai Petrics Somához került, aki azt nagy becsben tartotta. Petőfi Pesten 1848-ban című képén a költő íróasztalára állította, mintegy jelezve: a szobrocska népiessége nem lett volna idegen a Petőfiétől, s beleilleszkedett a népies zsanérról a 40-es évek végén kialakult felfogásba. Izsó a kis gipszből tíz sajátkezű példányt öntött. 1861-ben Gschwindt Mihály „gyámok" megrendelte a művésztől a ma Búsuló juhász néven ismert alkotást, márványból kifaragva. Az egyalakos, nagyobb méretű szoborműről a korábban alkalmazott kiegészítő, magyarázó-elbeszélő, irodalmias ízű elemek (kutya, pipa, furulya) hiányoznak: Izsó a juhász alakjában sűrítette össze mondanivalóját. A jellegzetes magyar foglalkozás képviselőjét kiváló plasztikai érzékkel és tökéletes technikai tudással romantikus hőssé és reprezentatív alkotássá emelte. 1863-ban a tiszteletdíjjal kapcsolatos, ismeretes pereskedés kilátástalan időszakában Izsó kérelemmel fordul a Helytartótanácshoz: a szobor kisorsolását szeretné engedélyeztetni. A kibocsátandó 5000 darab 1 forintos sorsjegy fedezné a hiányzó összeget. Ez az ügy - a sorsolás - bár a szükséges támogatást megkapta, a per befejeződése miatt elmaradt. Szana Tamás, Izsó monográfusa úgy tudja, hogy a szobrot a velencei Műcsarnok is meg akarta vásárolni. A márványból kifaragott alkotásnak több (7?) sajátkezű másolata készült. Gyermeke születése után (1 871 ) anyagi helyzetének javítására Izsó gipszbe is öntötte. 1876-ban - már özvegye kezdeményezésére - „Izsóbizottság" felirattal további gipszöntvények készültek és igen nagy népszerűségre tettek szert, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Bécs, Berlin, Párizs, London, sőt New York közönségénél: „e magyar életképies szobor mind nagyobb hódítást tesz" - írta a Képzőművészeti Szemle 1879-ben. Az itt bemutatott példány ezek egyike. Jellemző, hogy Feszi Frigyes, aki előszeretettel alkalmazta épületein a magyaros díszítő motívumokat, lelki közösséget érezve Izsóval egy kis gouache képen megörökítette elgondolását: a 3-4-szeres életnagyságúra növelt Búsuló juhászt „felállította" az Alföldön, s körbevette a „puszták furulyásáról" ismert kiegészítőkkel. Irodalom Izsó Miklós levelei (sajtó alá rendezte: Soós Gyula). Budapest, 1958, 45, 46, 48, 53, 54; Szana 1897, 49-53, Weiss 1939, 26-29; Ybl Ervin: Izsó és Feszi. In: Művészettörténeti Értesítő 1956. (2-3. sz.), 175-176; Goda 1993, 24; Komárik Dénes: Izsó Búsuló juhászának felnagyított változatai. In: Művészettörténet - Műemlékvédelem. Tanulmányok Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. 1993, 435-444. MNG ltsz.: 53.523 Sz. G. II. 1. 24. LIEZEN-MAYER SÁNDOR (1839-1898) Magyarországi Szent Erzsébet (Árpádházi Szent Erzsébet) 1882 Die heilige Elisabeth von Ungarn (von Thüringen) 1882 olaj, vászon; 262 x 1 86 cm j. I. j.: Liezen-Mayer S. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1875-ben vállalta, hogy a Nemzeti Képcsarnok Alakító Egylettől átvett vagyonból évente 1000 forint értékű festményt vásárol a Nemzeti Múzeum számára. Ennek teljesítése azonban akadozott, különösen attól kezdve, hogy Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója 1879 decemberében lemondott a Képzőművészeti Társulatban vállalt elnöki tisztéről. Pulszky ekkor Trefort miniszternél közbenjárt, hogy a Társulat e képek felől csak javaslattal élhessen, s a múzeumigazgatás beleegyezése nélkül ne vásárolhassanak a múzeum számára. Ez a szándéka meg is valósult. Pulszky Ferenc 1881 júniusában a Társulat kérdésére jelzi, hogy elkészülte után hajlandó elfogadni a Társulattól 1881. április 22-én LiezenMayer Sándortól megrendelt Szent Erzsébet-kompozíciót. 1881 decemberében sürgető levél megy a festőhöz, kérve,
