Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

11.1.13. CANZI ÁGOST (1808-1866) Szüreti ünnepély Vác vidékén (Szüret Vác vidékén; Tahi szüret) 1859 Weinlese in der Umgebung von Vác („Weinlesefest bei Waitzen", Weinlese in Tahi) 1859 olaj, vászon; 157 x 175 cm j. I. j.: Canzi Ágost Pest 1859 II. 1 14. ORLAI PETRICS SOMA (1822-1880) Milton Elveszett Paradicsomát három leánya körében tollba mondja (Milton diktálja az Elveszett Paradicsomot) 1862 Milton diktiert sein „Verlorenes Paradies" im Kreise seiner drei Töchter 1862 VII. sz. színes kép olaj, vászon; 1 50 x 1 94 cm j. I. b.: Orlay 1862 Pest Canzi Ágost stuttgarti születésű mester egyike volt azon művészeknek, akik szinte törés nélkül illeszkedtek be a magyar művészeti életbe. Szüreti ünnepély Vác vidékén címmel kiállított nagyobbszabású magyar életképének megfestéséhez alapos tanulmányokkal készült. Pestről Tahiba járt át nyaralni, s ez időszak alatt folytatott a helyszínen modelltanulmányokat. A kép szüreti ünnepélyt ábrázol, pontosabban a szüret utolsó napján tartott „végzésnapi" ünnepséget. Ekkor volt szokás ugyanis, hogy a szedők szőlőfürtökkel készített szüreti koszorúval fölvonultak az uraság köszöntésére. A szőlő gazdája ekkor általában ajándékokat is osztott, így például szokásban volt, hogy a szorgosabb szedők kendőket kaptak. Canzi képe Tahi hegyei előtt mutatja be a szedők menetét. Két legény vastag rúdon cipeli a szőlőkoszorút. A csoportban a magyar zászló mellett botokra kötözött kendőket is lobogtatnak, jeléül annak, hogy a szőlő gazdája elégedett volt a szedők munkájával. (Györgyi Erzsébet közlése szerint a botokra kötözött kendők zászlóként való alkalmazása más ünnepi eseményeknél is szokásban volt: így lakodalmakon és búcsúkon is.) A kép hátterében a hegyoldalakon még folyik a szőlő szedése, balra pedig a Duna látszik kis csónakokkal s a Duna szigetén fekvő Tahitótfalu templomának tornyaival. Irodalom A Pesti Műegylet Évkönyve 1860-ra. Pest 1861, 6; Lyka 1982

2 (1942), 115. MNG ltsz.: 2709 Milton Elveszett paradicsomát három leánya körében tollba mondja - ez volt a mű Orlai által megadott címe 1859-ben a Pesti Műegylet katalógusában. Ezt a képet az egyesület megvásárolta és még azon esztendőben ki is sorsolta. Mikor kiderült, hogy a Műegylet riválisaként létrejött Képzőművészeti Társulaté a lehetőség, hogy kiválassza azon képeket, amelyeket majd az 1862-ben Londonban rendezendő világkiállításra küldenek, Orlai nagyobb méretben is megfestette e kompozíciót. A londoni tárlatra huszonnyolc képet választott ki a Társulat, s ezeket még kiszállításuk előtt Pesten is bemutatták. Orlai nem csak a világkiállítás helyszíne miatt választotta képének témájául az angol költőhérosz ábrázolását, hanem azért is, mert az Elveszett Paradicsom kicsengése királyságellenes volt, s Milton ábrázolása a kortársakban republikánus asszociációkat kelthetett. Orlai 1 864-ben a festészet és költészet rokonságát tárgyaló előadásában a jelképes ábrázolások fontosságát hangsúlyozta. Miltont ábrázoló művén, mint képet a képben, Ádám és Éva kiűzésének jelenetét láthatjuk a háttérben, jelképes magyarázatául az alkotás közben ábrázolt vak költőt foglalkoztató belső víziónak: Az elveszett Paradicsomnak. A költő, noha a szobát nem láthatja, mert szeme világát „sűrű fátyol elfödé", lélekben mégis felkeresi a múzsák berkeit. Szász Károly 1863-ban a Koszorúban közzétett kissé nehézkes fordításában, az Orlai által is illusztrálni kívánt részlet így szól: Megy s visszatér a Nap, tér az év, - szememre vissza nem tér A fény, - se 'hajnal s alkony félhomálya, - Annál dicsőbben sütsz te, égi Fény Belsőmben, - lelkem'át meg átsugárzod, Ezer szemet nyitsz rajta, szerte űzöd Foszló ködét, - hogy lássak és beszéljek Halandó szemnek láthatatlanokról". Irodalom A Pesti Műegylet 1859. évi április 27-én ... sorsolás végett ... kiállított 200 nyeremény jegyzéke. Pest 1859, kat. sz. 19; Szokóly 1862, 75; A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1861-1862-re. Pest 1863, 51; Orlai 1864, 72; V. U. 1864. aug. 7; Keserű 1984, 58-59. MNG ltsz.: 51.2469