Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

I. 3a. 31. Lötz Kornélia gitárja 1895 körül Die Gitarre von Kornelia Lötz, der Tochter von Károly Lötz, mit Malereien des Meisters um 1895 fa, elő- és hátlapján Lötz Károly festményeivel; 71,5x23,5x9,2 cm A Lötz Kornéliával kapcsolatba hozható emléktárgyak relikvia-jellege Lötz Károly személyével annyiban függ össze, hogy köztudott volt ehhez a fogadott leányához fűződő gyengéd kapcsolata, melyet a festő monográfusa, Ybl Ervin valóságos „Kornélia-kultusznak" nevezett. Kornélia nemcsak támasza volt az idős mesternek, hanem első számú modellje is. Kecses alakját Lötz számtalan képén láthatjuk viszont: Lötz múzsájának is tekintette Kornéliát. Ezt bizonyítják azok a kis képecskék, melyeket Kornélia gitárjára festett. Kis puttók seregével borította ennek előoldalát, hátoldalán pedig az éneklés múzsa-alakja lanton kíséri dalát; Kalliopé vonásai Kornéliáéira emlékeztetnek. Az ókori istenekkel való szimbolikus játék nem volt idegen Lötz személyiségétől, hiszen önmagát Zeuszként ábrázolta az Operaház mennyezeti freskóján. A múzsák pedig Zeusz szűzies leányai, így nem csoda, ha Kornéliát múzsa alakjában ábrázolta gitárján is. Ybl említést tesz egy képről, melyet Kornélia férjhezmenési szándékára reflektálva festett Lötz Károly: Kornéliát a múzsák elbúcsúztatják. A monográfus azt is megemlíti, hogy Kornéliának szépsége mellett kiemelkedő zenei tehetsége is volt. A gitárt még festetlen állapotában ott láthatjuk Kornélia kezében egyik fehérruhás kis portréján, melyet Kőszegi László publikált. Irodalom Kőszegi 1931, 130; Ybl 1938, 65. MNM ltsz.: 1953.361 S. K. I. 3a. 32. Lötz Károlynak a festőművészet nagy mesterének Hauszmann Alajos és neje A halotti koszorú szalagja, 1904 Schleife vom Todeskranz des Károly Lötz, vom Architekten A. Hauszmann 1904 arany felirattal törtfehér selyem; 28 x 386 cm Lötz Károly temetése 1904. október 15-én volt. Lötz katafalkja a Műcsarnok szoborcsarnokában állt, Benczúr Gyula és Stróbl Alajos tervezte. Haypál Benő lelkész adta meg a végtisztességet a református egyház nevében, majd Berzeviczy Albert mondott nagyhatású beszédet, a kormány nevében búcsúztatva Lotzot. Jendrassik Jenő a Magyar Képzőművészek Egyesülete részéről mondott istenhozzádot, az Operaház énekkara gyászdalokat adott elő, majd a filharmonikusok Sigfried gyászindulóját és Hunyadi László gyászzenéjét játszották. Művészek vitték vállukon a koporsót a kocsihoz, melyet fáklyákkal a kezükben festők és szobrászok kísértek. A gyászmenet az Andrássy úton pár pillanatra megállt a paloták előtt, amelyeket Lötz ékesített falfestményekkel. A temetőben ismét művészek vették vállukra a koporsót és a Deák-mauzóleum melletti díszsírhelyhez vitték. Itt Haypál Benő, majd Székely Bertalan vett végső búcsút Lötz Károlytól. Irodalom Ybl 1938, 71. MNG Adattár ltsz.: 21006/1981