Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

nádor Nemzeti Képcsarnok 29. sz. tárgya lett. A Markó-portré birtokában 1850. december 29-én Kubinyi Ágoston - a király által megvásárolt két festmény sürgetése mellett, csak életrajzot kér Markótól. Azonban nem mondtak le arról a lehetőségről, hogy Markó sajátkezű portréját is megszerezzék. 1852. január 23-án „Az igazgató kéri Markó Károly Firenzében szépművészeti tanár hazánk fiát arczképének beküldésére" (Zádor 1990, 130). Arckép azonban nem érkezett. Maradt a másolat. Irodalom Mátray 1862, 7, 8, 52; Kubinyi 1868, 26; Kapossy János: XIX. századi magyar művészek önéletrajzának kérdéséhez. In: Magyar Múzeum. Budapest 1946. április 32, 33, 34; Fejős 1957, 42; Zádor 1990, 127-130; Wurzbach 16. köt. 459-468, 32. köt. 18-23. MNM TKCs ltsz.: 146 Cs. M. I. 2a. 9. FERENCZY ISTVÁN (1792-1856) Önarcmás 1833 után Selbstbildnis nach 1833 márvány; 56 cm j. n. Ferenczy a Mátyás-emlék sikertelenségétől és a terv körüli kemény hangú csatározásoktól elkeseredve 1846-ban viszszavonul szülővárosába, Rimaszombatba. Itt is hal meg, tíz esztendővel később, 1856-ban. Hagyatékában 15 márványszobor marad, köztük Rudnay hercegprímás, Széchy Mária, Kazinczy, Pólya József és saját képmása is. 1859-ben, tehát három évvel a művész halála után a Vasárnapi Újság hasábjain (19. szám, 218) Berecz Károly azt írja: „óhajtandó, hogy e becses darabok muzeumunk számára megvetessenek s Ferenczy Pásztor leányával együtt egy külön terembe helyeztessenek, melly az elhunyt művész iránti tiszteletből »Ferenczy-csarnok« nevet viselhetne..." Ez azonban nem valósul meg. Egy év múlva, 1860-ban Fáy András ismételten felhívja a figyelmet e művek megvásárlására (saját portréja is közöttük van). A múzeumnak azonban nincs erre pénze. Az önarckép több mint négy évtizeddel később, 1902-ben a család (Ferenczy unokahúga, özv. Jánosdeák Andrásné) ajándékaként kerül köztulajdonba. A portré keletkezésének ideje nem ismeretes, Ferenczy leveleiben sem történik róla említés. Ez a tény annál inkább érdekes, mert Ferenczy öntudatos alkotó volt, saját tevékenységét úttörő jelentőségűnek, országos mértékkel mérve is fontosnak tartotta, s magát még magánleveleiben is többnyire „Ferenczy, a' Müvész"-nek írta alá. A portrén visszafogottság mutatkozik: egyszerű, szembenéző arcmás, minden dísz és művészi attribútum nélkül. Feltehetően Tudós Társasági tagságának elnyerése - 1833 - körül mintázhatta önarcképét, talán azzal a reménnyel, hogy idővel az helyet kap majd a Múzeum gyűjteményében. Irodalom Meiler Simon: Ferenczy István élete és művei. Budapest 1906, 240. MNG ltsz.: 2252 Sz. G.