Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

2. Önarcképek, művészképmások A Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egyesület első választmányi ülése határozatba hozta 1 847. március 4-én, hogy a művészek adományai által a képcsarnoknak külön osztálya állíttassék föl, melynek feladata a honi művészek arcképeinek gyűjtése. A különböző források egybevetésével e kiállításon szerepelnek 1870 óta először együtt azok a képzőművészeket ábrázoló portrék és önarcképek, melyeknek múzeumi tulajdonba kerülése ennek a honi „arcképcsarnoknak" a felállításával kapcsolatba hozható. Ezt a mindössze 8 képből álló együttest egészíti ki egy sokkal átfogóbb kollekció, mely Marastoni József művész-kortársait ábrázoló litográfia sorozatából áll a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában és a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai osztályán fellelhető lapok egyesítésével. Ily módon Marastoni „művészpantheonja" is először látható egyben. 1860 körül egy-egy jelentősebb életmű megszerzésének lehetőségével a művészeket bemutató arcképcsarnok helyét felváltja az az igény, hogy az életmű kapjon önálló „csarnokot" . Jól példázza ezt a Ferenczy-hagyaték megvásárlása fölött folyó sajtóvita 1859-ben, majd a Markó-hagyaték körül folyó polémia 1860 körül. Ferenczy önarcképét és Hans Gasser Markóportréját már a Ferenczy- illetve Markó-csarnokba szánták. 1876-tól datálódik a Zichy-terem létesítésének gondolata, Munkácsy Mihály szobrát pedig 1881-ben állítják fel a róla elnevezett csarnokban. Cs. M. 2. Selbstbildnisse, Künstlerbildnisse Die erste Vorstandssitzung des Gründungsvereins der Nationalen Bildergalerie faßte am 7. März 1847 den Beschluß, innerhalb der Bildergalerie aus den Gaben der Künstler eine eigene Abteilung mit der Aufgabe zu errichten, Bildnisse ungarischer Künstler zu sammeln. Im Ergebnis von umfassenden archivalischen Forschungen können nun in der gegenwärtigen Ausstellung all die Künstlerporträts und Selbstbildnisse seit 1 870 zum erstenmal wieder gemeinsam gezeigt werden, die ihr Entstehen dieser Aktion zur Aufstellung einer „Porträthalle" zu verdanken hatten und auf diese Weise in Museumsbesitz gelangten. Dieses Ensemble von insgesamt acht Stück wurde durch eine erheblich umfangreichere Kollektion ergänzt, durch die Lithographiefolge von József Marastoni von seinen Zeitgenossen, die einerseits aus der Historischen Bildergalerie des Ungarischen Nationalmuseums, andererseits aus dem Graphischen Kabinett der Ungarischen Nationalgalerie kommen. Das „Künstlerpantheon" Marastonis ist ebenfalls jetzt zum erstenmal vereint ausgestellt. Der Anspruch auf eine Bildnisgalerie hat sich gegen 1860 durch die Möglichkeit des Erwerbes von Künstlernachlässen dahingehend geändert, daß die einzelnen Lebenswerke eigene „Hallen" erhalten sollten. Aufschlußreich sind in dieser Hinsicht die Pressepolemik im Jahr 1859 über den Erwerb des Nachlasses des Bildhauers István Ferenczy, sodann die Polemik um 1860 bezüglich des Nachlasses des Malers Károly Marko. Das Selbstbildnis Ferenczys und Gassers Bildnis des Malers Károly Marko waren von Anfang an für die Ferenczy-Halle bzw. für die Marko-Halle vorgesehen. 1876 kam der Gedanke der Errichtung eines eigenen Saales für den Maler Mihály Zichy auf, und die Statue des Malers Mihály Munkácsy wurde 1881 in der nach ihm benannten Halle aufgestellt. M. Cs. a. A művészképmás-gyűjtés kezdetei a Nemzeti Múzeumban Die Anfänge der Sammlung von Künstlerbildnissen im Nationalmuseum I. 2a. 1. HORA JÁNOS ALAJOS (1812-1877) Szentpéteri József ezüstműves 1846 Der Silberschmied József Szentpéteri 1846 olaj, vászon; 100 x 82 cm j. I. j.: Hora Alajos fest. 1846. Pesten „Több nagyérdemű uraságok, különösen a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója Nagyságos Kubinyi Ágoston úr és Nagyságos B. Prónay Gábor úr által felszólittattam, hogy életem története leírása által legalább a jövendőség tudja meg, hogy én is egyik voltam azok közül, akik a Magyar Nemzet disze feltartására, tehetségük szerint működtek." Kezdte 1855-ben második, ránk maradt önéletírását Szentpéteri József „ezüstművész" , utalva Kubinyi Ágoston 1 850. március 11-én kelt felkérő levelére. Meglepő módon azonban szót sem ejtett önéletrajzában a Hora által festett képmásáról, ami pedig ekkor már négy éve, 1851. szeptember 8. óta a Nemzeti Múzeum kiállításán szerepelt. Források híján a kép keletkezésének története nem rekonstruálható. Nem tudjuk, hogy az 1846-ban olasz- és franciaországi „műutazásáról" Pestre megtért Horát mi indíttatta az idős mester megörökítésére. A Műegylet azévi műtárlatára már elkészült vele, minden bizonnyal ezután ajándékozta Hora a portrét - bár nem tarto-