Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

1.1.20. LAKOS ALFRÉD (1870-1961) I. 1. 19. FERENCZY KÁROLY (1862-1917) Festő és modell 1904 Der Maler und sein Modell 1904 olaj, vászon; 1 55 x 1 66 cm j. n. Ferenczy Károly Festő és modeil című képe 1904-ben készült, és a mesterre jellemző szűkszavú vallomásként hat a műtermi processzusról, a festő, a modell és a képkeret hármasságának viszonyáról. Maga a festő személytelen a képen, arcát nem láthatjuk, mintha szerepe csupán a modell beállítására korlátozódnék. A modell sem egyénített, arckifejezése semmitmondó, érzelemmentes. Az akt itt csupán a szép tárgyszerűséget, a szép természetet képviseli. A festő a modell beállításának pillanatát rögzíti, a képet mégis áthatja valami ikonszerű nyugalom, mintha a helyzetet mégsem a maga pillanatnyiságában, hanem általánosabb szinten, axiómaszerűen kellene értenünk. A festő kívül áll munkálkodásának voltaképpeni „térfelén" , amelyet a képkeret határol le, a modell alakja ellenben éppen kitölti a keret alkotta másodlagos képmezőt. A maga világító és keresett körvonala által a modell figurája mintegy a mögötte feszülő képvászon síkjába siklik át. Az ily módon a kép síkjára vetülő modell alakját körbefoglalja és felmagasztosítja a gazdag profilú reneszánsz stílusú, aranyozott keret. Ferenczy műve a valóság „áttűnését" , képpé való „átfordulását" ábrázolja, azt a lebegő pillanatot, amikor a „natura" szemünk előtt hirtelen esztétikummá, klasszicitássá transzformálódik. A festő és modell változatos témája a század fordulóján legtöbbször művészi hitvallásként jelent meg. Ferenczy képe is efféle ars poetica - noha éppen a poézis hiányzik teljesen belőle. Kifejezi a festő - irodalmias mozzanatoktól mentes - közvetlen viszonyát a természethez, és igyekezetét a vizualitás törvényeinek megragadására. Irodalom Réti 1994, 81; Genthon 1963, 94. Raffaello, Leonardo és Rembrandt fogadják a mennybe érkező Munkácsy Mihályt 1900 Raffael, Leonardo und Rembrandt empfangen im Himmel den ungarischen Maler Mihály Munkácsy 1900 tus, tollrajz, papír; 382 x 330 mm j. I. j. Lakos A. A Munkácsy-temetés retorikus túlzásai megragadták Lakos Alfréd karikaturista képzeletét, s megrajzolta Munkácsy mennybéli fogadtatását. A képötlet Ipolyi Arnold egyik régebbi beszédének fordulatára vezethető vissza. Ipolyi Arnold ugyanis ünnepi beszédet mondott Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képének korábbi, budapesti fogadtatása alkalmából. Szónoklatának több részletét közölték a lapok és az alkalomra kiadott ünnepi díszalbum is. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagytekintélyű elnöke Munkácsy zsenijét a legnagyobb művészekéhez hasonlította, mondván: „Él a művészet géniusza és dicsősége... Feltámadnak a nagy ősök és Munkácsy helyet foglal köztök. Titian, Michel Angelo és Rembrandt megnyitva soraikat, helyet adnak neki maguk közt, kiáltva, testvér lépj közénk!" Lakos Alfréd képén a reneszánsz festőhéroszok mennyei műterme látható. Raffaello karját kitárva fogadja Munkácsyt, míg a megható jelenetet a háttérben a festőállványa előtt dolgozó Rembrandt meg is „örökíti". Irodalom Czobor 1882, 6; Sinkó 1991, 157. MNM TKCs ltsz.: 19/1952 S. K. MNG ltsz.: 2579 S. K.