Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

I. 1. 9. LÖTZ KÁROLY (1833- 1904) Mátyás korabeli humanizmus, a reformáció kora és irodalmunk alakjai a 18. század végéig Vázlat a Magyar Tudományos Akadémia nagytermének freskódíszéhez 1891 Der Humanismus unter Matthias Corvinus, das Zeitalter der Reformation, die großen Gestalten der ungarischen Literatur bis zum Ende des 18. Jh. Skizze zum Freskenschmuck des Prunksaales der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 1891 olaj, papír, vászonra húzva; 1 24 x 269 cm j. n. Eötvös József, az Akadémia akkori másodelnöke, már a Magyar Tudományos Akadémia palotájának felavatásakor tartott beszédében megemlékezett a nagyteremnek - az akadémiai reprezentáció színhelyének - díszítéséről, amelynek általános programjára javaslatot is tett (1865. december 7.). A terem díszítésének ügye azonban csak 1873-ban került ismét elő, amikor az Eötvös által kinevezett ún. Terembizottság elnöke, Horváth Mihály püspök, történetíró indított mozgalmat mind a díszítés költségeinek előteremtésére, mind a képek részletes programjának kidolgozására. A falképek és a dekoráció költségeit szinte teljes mértékben a hazai főpapok állták. Horváth Mihály a terem belső dekorációjának Szkalnitzky Antal által elkészített színezett terveit 1873-ban mutatta be a bizottságnak. Ugyanekkor felállítottak egy történészekből álló munkacsoportot is, amelynek feladata volt a képek tárgyául szolgáló mozzanatok kijelölése. (A történész csoport tagjai Horváth Mihályon kívül: Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Toldy Ferenc és Henszlmann Imre voltak.) Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőházának kultúrhistóriai programja ekkor már ismert volt, az Akadémia 1873. május 21-i ülésén elhatározták, hogy az akadémiai terem képeinek tárgya kizárólag irodalomtörténeti, illetve művészeti legyen. Arról is döntöttek, hogy a művészeknek nem a történelem megtörtént eseményeit kell ábrázolniuk, hanem egy kompozícióba kell összefoglalniuk az eltérő helyen és időben történteket: a történelem ideálképét kell megfesteniük. Még egy évtized telt el azonban, amíg más művészek halogató, illetve elutasító válaszai után Lötz Károly bemutathatta falképének terveit (1886) - köztük valószínűleg az itt bemutatott első színvázlatot is. Trefort Ágoston kultuszminiszter megbízásából ekkor készült el a terem egyik oldalán Szent Istvánnal középpontjában az első freskótriptychon. Lötz a másik oldal díszítésének tervét már 1889-ben megfestette, ám csak 1 891 -ben mutathatta be az akadémiai bizottságnak. A Mátyás korabeli humanizmus, a reformáció kora és irodalmunk alakjai a 18. század végéig című freskótriptychont 1892-ben végezte be. Lötz mindkét kompozíció esetében szem előtt tartotta az Akadémia illetékes bizottságának programjait. A különböző korszakokban élt jeles személyeket a nagyterem kariatidák által tartott háromosztatú képmezőjének illuzionisztikusan megfestett egyetlen apszisformájú terében az előtér hármas tagolásának megfelelően csoportosította. Ezt a megoldást Keleti Gusztáv „háromegy" tagolásnak nevezte. Az egyik oldal centrumában Szent István áll mennyezetes trónusa előtt, jobbjával az Intelmeket nyújtja fiának, Imrének. Mellettük Szent Gellért áll, akit akkoriban az Intelmek voltaképpeni megfogalmazójának tartottak. Körülöttük pannonhalmi magisterek (Walter és Henrik), a nagy király életrajzírója, Hartwik püspök, valamint az udvar népéhez tartozó építész és zenész állnak. A triptychon bal oldalának középpontjában Könyves Kálmán áll, aki az igazságosztó gesztusával utasítja a bakót, hogy az eléje hurcolt boszorkánynak vélt fiatal nőt engedje szabadon. A korszak felvilágosodottságát képviselő király alakjával szemben csoportosított alakok: a hegedűjét kettétörő regös és az oltár romjaira dőlő táltos-pap a megtagadott múltat, az eltűnő - konzervatív pogány kort jelképezik. A jobboldali árkádívben Nagy Lajost mint a tudományok és művészetek pártfogóját mutatja be Lötz. A krónikaírók, Anonymus barát feszülten figyelnek a „néphagyomány" szavára, amelyet egy bundáján ülő agg