Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században
1.1.1. LÖTZ KÁROLY (1833-1904) A művészetek allegorikus alakjai A Nemzeti Múzeum lépcsőházi mennyezetképének vázlata 1868-1874 Allegorische Figuren der Künste Skizze zum Deckengemälde des Treppenhauses im Ungarischen Nationalmuseum von Budapest 1868-1874 olaj, vászon; 47 x 131,5 cm j. n. A Nemzeti Múzeum lépcsőházának festészeti díszében az alkotók, Lötz Károly és Than Mór a nemzeti kultúra fejlődését foglalták allegorikus-történeti kompozícióba. Programjukat írásban is közzétették 1868-ban. Fogalmazásuk szerint a boltozat középpontjában a képzelet (Phantasia) szárnyas nőalakja, a „tudomány és művészet teremtő anyja" látható. Körbeveszik őt az egyik oldalon az Észlelés (Observatio), a Hagyomány (Traditio), mint a „tudományok megalapítására szolgáló működések" allegóriái, a másik oldalon az Ihletettség és a Szép iránti lelkesülés, s „mint a költészet és művészet megteremtésére szolgáló szellemi működések" alakjai. Ezen utóbbiak mellett íves lezáródású boltozati mezőben a művészetek nemeit szimbolizáló nőalakok sorakoznak. Lötz Károly a freskó e részének alkotója - miként ezt az itt kiállított olajvázlat is mutatja - a művészetek közül centrális szerepet tulajdonít a költészetnek (Poesis): lantos, szárnyas, babérkoszorús alakja a kompozíció közepén, trónuson ül. Mint a program fogalmaz: „középen van a költészet, mely tágasb értelemben az összes művészetekre kiterjed, szélén a grátiák láthatók". Mellette balról a képzőművészetek szimbolikus alakjai. A Költészethez legközelebb áll a Festészet, élénken figyelve a Költészet ihletett szavait, melyekből alkotásainak témáit nyerheti. A Festészet múzsáját átkarolja a Szobrászat, aki azonban nem a Festészetre, hanem a tőle balra lévő, rajzolópadján ülő Építészetre figyel, kifejezve ezzel az építészet és a szobrászat egymást támogató összhangját. Mögöttük a Műipar szolgáló szerepű alakja áll. A Költészet múzsájától jobbra a hangzó, előadó művészetek ágait képviselő nőalakok, a maszkot tartó Színművészet, a tekercset tartó Szónoki művészet, valamint a Zene és Ének összehajoló alakjai láthatók. Lötz kompozícióján a művészeteket ábrázoló nőalakok egymáshoz való viszonya pontosan megfelel a művészeti ágak hierarchiájáról és egymásrautaltságáról szóló akadémiai hagyományoknak. Irodalom Than Mór-Lotz Károly 1868; Műcsarnok 1868. (5. sz.) 33-36; Riedl 1899, 10-11; Keleti 1910, 336-343; Ybl 1938, 113-132; Sinkó 1986, 122-123. MNG ltsz.: 3485 S. K. I. 1. 2. MUNKÁCSY MIHÁLY (1844-1900) A reneszánsz apotheózisa (A művészet diadala) Vázlat a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházának mennyezetképéhez 1889 Apotheose der Renaissance (Triumph der Kunst) Skizze zum Deckengemälde des Treppenhauses im Kunsthistorischen Museum von Wien 1889 olaj, vászon; 393 x 398 cm j. n. Carl Hasenauer, a bécsi Kunsthistorisches Museum igazgatója 1886-ban Munkácsyt kérte fel, készítse el az épülő múzeum lépcsőházának mennyezetképét. A kép témája a megrendelésnek megfelelően A művészet diadala volt. Munkácsy hosszas előkészítés után 1890-re fejezte be az óriási pannót. A kép végleges formáját rajzi, kompozíciós és színvázlatok sokaságán érlelte ki. A római Pantheonra emlékeztető látszatkupola alatt templomszerű, fényben ragyogó atelier-t látunk, ahol a reneszánsz ünnepelt festő-héroszai,
