Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - A magyar művészeti intézmények megteremtői: pártfogók, mecénások, tisztviselők

Ernst Lajos, a régi magyar történeti relikviák, dokumentumok és művészeti tárgyak gyűjtője, a modern művészeti élet eseményei iránt is élénken érdeklődött. Műpártoló ambíciói vitték a kilencvenes években a művészek körébe. Mikor a művészeti viszonyokkal elégedetlen festők és szobrászok 1894-ben kiváltak a Képzőművészeti Társulatból és megalakították a Nemzeti Szalont, Ernst annak ügyvezető igazgatója lett 1899-től 1909-ig. Tevékenyen részt vett a Szalon új, Erzsébet téri kiállítási palotájának megépíttetésében. 1912-től megnyitotta saját múzeumának emeleti csarnokaiban az „Ernst Múzeum kiállításait" , amely két évtizedig a modern művészet nyilvánosságának alapintézményeként működött. László Fülöp a kép dedikációja szerint 1907-ben Bécsben festette meg Ernst Lajost a kollektív kiállítás emlékére. Ez év márciusában nyitották meg ugyanis a Nemzeti Szalon új épületében az Erzsébet téren a Modern magyar festők első csoportkiállításáx, s itt rendezte meg 1907 áprilisában László Fülöp is első hazai gyűjteményes kiállítását. Irodalom Ernst Lajos: A Nemzeti Szalon uj kiállítási palotája. In: Magyar Művészeti Almanach. Budapest 1908, 77-80; Nemzeti Szalon Almanach. Budapest 1912, 230; Jeszenszky Sándor: Ernst Lajos, Pólya Tibor és Thorma János emlékezete. In: Magyar Művészet 1938, 154-159. MNG ltsz.: 55.1 S. K.