Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál (1845-1920) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

petve fedezték fel Szinyei Mersében elődjüket, aki az elismerés hatására lelkesen bekapcsolódott a művészeti életbe. 1897-ben országgyűlési képviselőként a művészképzés modernizálásáért szállt síkra. Ezt folytatta a budapesti Képzőművészeti Főiskolán is, melynek 1905től 1920. február 2-án bekövetkezett haláláig igazgatója volt. 1908—1910-ig a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre alapító tagja és Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József mellett vezetője volt. Gyűjteményes kiállítást Budapesten 1905ben és 1912-ben, a müncheni Galerie Heinemannban pedig 1910-ben rendezett, de közben is folyamatosan kiállított. Külföldön is felfedezték úttörő jelentőségét: 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüst érmet, 1901-ben Münchenben nagy aranyérmet, az 1904-i Saint Lousi-i világkiállításon ezüstérmet, 1910-ben Berlinben aranyérmet, 1911-ben Rómában nagydíjat nyert. Művészetének 1894-ben kezdődő utolsó naturalista-realista korszakában már nem tudta elérni fiatalkori képeinek spontán zsenialitását. De ekkori művei között is találunk néhány kiemelkedő színvonalú alkotást, melyek az idős festő megújuló készségét is mutatják (Őszi táj, 1900 - XLVII.kép). Ritkább figurális képei közül az 1897-es Önarckép (XLVI.kép) a firenzei Clffizi Önarckép-galériájába került. Fő műfaja ekkor a tájkép (Pipacs a mezőn, 1902 XLVIII.kép; Capri, 1903 - Ll.kép), mely 1908 körül egyre tömörebbé, szerkezetesebbé vált és a posztimpresszionista tendenciákhoz közeledett (Mező, LVI.kép). Szinyei Merse szellemi igényessége az élet teljességét élvezni akaró, epikureuszi derűvel eltelt ember egészséges élniakarásával társult. Ez a szépre, jóra törekvő, harmonikus életérzés, optimista derű nyert kifejezést egész munkásságában. Több korszakon átívelő pályája számos tanulsággal szolgált már kortársai számára is. Fiatalabb barátai és tisztelői halála után negyven nappal nemcsak azzal a céllal alapították meg a Szinyei Merse Pál Társaságot (1920-1949), hogy méltón ápolhassák névadójuk emlékét, hanem azért is, hogy a fiatal művészi törekvések felkarolásával támogassák a magyar képzőművészeti kultúra továbbfejlődésének ügyét - nehogy még egyszer megismétlődhessék Szinyei Merse és többi múlt századi haladó művészeink esete, akiket pályájukon évtizedekre megakasztott a megnemértés és félreismerés. így - bár kevésbé tanítványai, mint inkább tisztelői haladtak a mester által elkezdett úton - életműve mégis folytatásra talált. Szinyei Merse Pál festészete a magyar nemzeti hagyományok legértékesebb részéhez tartozik: művészi hitelessége, őszinteségének ereje a mai napig csorbítatlanul hat.