Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Arcképek/Portraits

1931. 26,44, 55. kat. 16. (Fekete ruhás nő arcképe, 96 x 72 cm); Csathó 1936. 160. R. (Kovalszky ida képmása); Borsos József 1971. kat. 5. (1955-ben tévesen Hollósy Kornélia arcképének tartották) ABF I/52 Archív adat: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/975/1-6, 77/1235, 77/1336 (MZS); MKCS-C-I 62/69, MNG bírálat 410/955 Az 1930-as években kimutatható Borsos József kultusza,

1 aminek legpregnánsabb bizonyítéka ennek a csipkeruhás női képmásnak a története. Első adatunk a képről 1929-ből származik. Ekkor reprodukálta a Képzőművészet mint Dr. Neuwirth Alfréd gyűjteményének szép darabját. Ekkor vagy esetleg a tulajdonossal való személyes ismeretsége révén figyelhetett fel a képre Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház rendezője, aki az 1920-as években induló neobiedermeier irodalmi vonulatához kapcsolódva nőknek szóló, érzelgős regényeket írt. Csathó - pusztán az írói fantázia adta szabadság jegyében - a Borsosról szóló A Szép Juhászné című regény kulcsszereplőjét, Kovalszky Idát azonosította a képmás modelljével. A képről a következő leírást adta: „A magas, karcsú, gyönyörű termetre fekete ruhát képzelt. Ida ugyan nem járt soha feketében, de Józsi úgy érezte, hogy a fekete illenék hozzá a legjobban. Nem azért, mert a fekete a szomorúság színe. Ó, dehogy! Hanem mert a fekete ruha komoly, előkelő és minden egyszerűsége mellett is méltóságos, mint az Ida lénye. Hogy mégis gyászolónak ne lássék, vagy talán csak a festői ellentét kedvéért, piros rózsát képzelt e keblére tűzve és piros rózsát a gesztenyebarna hajába is. Vékonyujjú, finom kezébe fehér csipkekendőt, a nyakába pedig aranyláncon függő, rubinköves, gyémántfoglalatú arany násfát. Az ő édesanyja egyetlen értékes ékszerét, amelyet sokszor megcsodált gyermekkorában. Merengő arc, nagy bánatos, sötétkék szemek. Ugyanaz a tekintet, ahogy ott a majálison nézett rá. Nem! Ez az arc nem szép a szó köznapi értelmében. Az orr, a száj kissé szabálytalan. De egészében mégis olyan bájos, finom és vonzó. Mert lélek ül a komoly, ábrándos szemben és megnemesíti a vonásokat." A fiatal festő a regény szerint ezzel a képpel akarta bebizonyítani, hogy képes lesz eltartani az elárvult ifjú leányt. A képet nézve a leírás nem is állhatott távol a művész, illetve a modell eredeti szándékaitól, hiszen a mű egyik jellegzetessége, hogy feltűnően sok a jólétre utaló jel: a hölgy csuklóján öt különböző arany karkötő van, s tudjuk, hogy az 1840-es években még különösen nagy értékük volt a drága és divatos kasmírsálaknak, amelyek a biedermeier női képmásokon a jó ízlés és a gazdagság jelképeiként szerepeltek.

2 A regényt a kép akkori tulajdonosa elég jó előzetes reklámnak tekinthette ahhoz, hogy megjelenése után - egyébként a Műcsarnok-beli biedermeier kiállítással közel egy időben - 3000 pengős áron adja be az Ernst Múzeum árverésére. Az összeg akkor válik érzékelhetővé, ha összevetjük más festők képeinek kikiáltási áraival. A közel 500 tétel közül Borsosénál mindössze három kép volt drágább: Munkácsy szalonzsánerképe (kat. 358, 7500,-), id. Marko Károly tájképe (kat. 322, 4000,-) és egy németalföldi társasági jelenet (kat. 85, 3500,-), ugyanakkor a Borsos arcképénél olcsóbb képek közt találjuk például Gustave Courbet (kat. 88, 2000,-) és Ferenczy Károly (kat. 143, 1600,-) tájképeit, Csók István Züzü kakassal című képét (kat. 96, 1500,-) vagy Rippl Rónai József Ostendei Kat./Cat. No. 11 plage című pasztelljét (kat. 452,700,-). Borsos képe valószínűleg nem kelt el ezen az áron, mert a következő évben, a Magyar Királyi Postatakarék árverésén már csak 2500 pengőbe került; ezután 1941 márciusáig szinte mindegyik aukciójukon ott volt a kép, egyre csökkenő árakkal, utoljára az eredeti ár kevesebb, mint harmadáért. Ez az árzuhanás jól mutatja a Borsos-kultusz hanyatlását. A meghiúsult eladásban ugyanakkor természetesen a történelmi események is közrejátszhattak. B. E. 1 Ehhez ld. Békefi Eszter tanulmányát e katalógusban. 2 Vö. Cashmere. Der Shawl in der Malerei des Biedermeier. Hrsg. Mayer-Oehring, Erika. Residenzgalerie Salzburg, Salzburg, 2000.