Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - TOMSICS Emőke: Borsos és Doctor fényképei az 1867. évi koronázásról

TOMSICS EMŐKE Borsos és Doctor fényképei az 1867. évi koronázásról Az évtized csúcspontját jelentő és egy korszak kezdetét jelképező 1867. évi koronázás emlékét rendkívül változatos formában örökítették meg a különböző képrögzítési módok segítségével. A leghitelesebb vizuális információközvetítés és az emlékőrzés újabb lehetőségeinek keresése a hagyományos és az új képalkotási mód - a fotográfia - rendkívül sokrétű együttműködését hozta létre. Az arisztokrácia kedvelt fényképészeként ismert Borsos és Doctor cég

1 kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy e grandiózus és exkluzív történelmi előadás képi világa - a magyar történelemben először - a fotográfia útján is megőrződött. Felvételeik festmények, litográfiák előképeiként is felismerhetők.

2 Feltehetően az ünnepség szervezésével megbízott főlovászmester-helyettes, a sajtót is arisztokratikus gőggel kezelő Szapáry Antal gróf és a fotográfia iránt érdektelenséget mutató uralkodó idegenkedésének köszönhető, hogy csak festők, Székely Bertalan

3 és Heinrich Ede

4 kaptak hivatalos megrendelést az események megörökítésére. Fotográfusok, Heller József,

5 valamint Borsos és Doctor is kivonultak azonban kamerájukkal, méghozzá a legnagyobb látványosságot ígérő helyszínre, a koronázási dombhoz. Az ősi szertartás, mellyel a király a négy égtáj felé vágva kardjával jelzi, hogy az országot bármely irányból támadó veszedelem ellen megvédi, valamint a tér dekorációja, továbbá a tömeg nagysága is e helyen kínálta a legjobb lehetőséget egy fényképes történelmi tabló készítésére. Borsos és Doctor esetében nem volt előzmények nélküli ez a vállalkozás. Az 1865-ös országgyűlés megnyitása után, 1866. január elején a királyi család hosszabb tartózkodásra érkezett a testvér-fővárosokba, s a Borsos-Doctor cég a „legfelsőbb helyről"

6 megbízást kapott az uralkodó pár bevonulásának lefényképezésére. Ez volt az első alkalom, hogy magyar fényképész hivatalos felkérést kapott egy fontos esemény megörökítésére, és Alkér Edének

7 a király tiszteletére 1865. június 6-án rendezett regattát ábrázoló fotográfiája

8 után ezek voltak az első olyan felvételek is a magyar fényképezés történetében, melyek egy eseményről tudósítottak. Borsosék 1866-os fényképei nem találhatók meg közgyűjteményben. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka azonban őrzi Heinrich Ede

9 két akvarelljét, melyek a királyi menetet a Lánchíd budai hídfőjénél

10 és az Albrecht (ma: Hunyadi János) úton örökítik meg.

11 A festmények, de különösen az előbbi építészeti háttere erősen fotografikus hatást mutat, s mivel a művész az 1867. évi koronázási kardvágásról készült vízfestményéhez

12 bizonyíthatóan Borsos és Doctor egyik felvételét használta előképül, valószínű, hogy a két bevonulási akvarellt nézve benyomást szerezhetünk az ő fényképeikről is.

13 A koronázási ünnepség eseményei közül Borsosék a kardvágás mellett az esküt is lefényképezték. A Fővárosi Lapok nyomán több lap is tudósított arról, hogy „Borsos és Doctor az Akadémia mellől fogják lefényképezni a királydombi ünnepet. Az eskütételt is lefényképezik a plébániatemplom előtt."

14 Vállalkozásukhoz támogatást kaptak a Duna Gőzhajózási Társaságtól. Nem a főlovászmester-helyettes, hanem a hajózási vállalat és Pest város biztosítottak helyet a munkához: a„DGT az akadémia palota felől fekvő árufelvételi házikóját Borsos és Doctor fényképészeknek a koronázás napjára a célból engedte át, hogy a kardvágás jelenetét lefényképezzék. Szintén nevezett urak részére Reitter [Reitter Ferenc - T. E.] városi főmérnök által a Plébánia téren alkalmas helyiség jelöltetett ki, hogy az eskütétel fényképét levehessék".

15 A felvételi iroda tetején nemzeti színű zászlókkal díszített pavilont emeltek a kardvágás megörökítésére, mely jól kivehető Heller Józsefnek szemből, valószínűleg a Coburg-palota tetejéről készített egyik fényképén.

16 (98. kép) A két mester feltehetőleg megosztotta egymás között a munkát, mert nem lett volna mód arra, hogy az események között eltelt rövid idő alatt átköltözzenek kamerájukkal egyik helyszínről a másikra. Az esküemelvény mö-