Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

10. BORSOS JÓZSEF: Ablakban könyöklő nő, 1848 Ismeretlen helyen. R.: Csathó 1936. o. n. nem ismerjük, de Bárány Ágoston a Társalkodó című lapban beszámol arról, hogy „főnökével", Hertelendy Ignáccal Mohácsonjárva a „15. éves Borsos Józsefet Pestről, egy kis asztalnál elmerülve lelökföstésében a'mohácsi ütközetnek, melly előtte a' szoba' egész oldalát elfoglalá, mellyel szemközt hasonlónagyságban, a'siklósi harczvászonra föstve díszlik, hajói emlékezem: Dorfmeister' ecsete által. A' szelíd ifjú festesz' műve szinte meglepett. Előtte a' képek élénkek, 's jelentősek voltak; elöntve ugyan az ősidők'színével, de kiemeltetve egy bizonyos báj által, melly a'jelenkor jelesb föstvényeinek sajátja. [...] Főnököm, ki a' művészeteket becsben tartja, az ifjúnak ösztönt nyújtandólag fölszólitá a' kis Borsost, 's ez a' két ütközet 's Lajosunk' képe lemásolását fölvállalá."

87 A mohácsi képek grafikai másolatai is fennmaradtak; Hertelendy megrendelése vagy ennek nyomán apja büszkesége hívhatta életre ezeket a műveket (Id. kat. 121). Érdekes, hogy Borsos érett festői korszakára nem jellemzőek sem a mitológiai, sem a történeti témák. Fontosnak tartom itt hangsúlyozni, hogy mindegyik ismert korai műve másolat. Borsosnak több másolata ismert, és csak ezek közt tűnnek fel az akadémia műfaj-hierarchiájában magasabb szinten elhelyezkedő történeti vagy mitológiai képek. Ez talán elárul valamit arról a tanulási folyamatról, amely a műkedvelő festőt elvezette a Libanoni emír (kat. 5, 9. kép) profizmusáig. A korai műveket összefűzi még Borsos szoros kapcsolata a sokszorosított grafikával. A későbbi időkből is kimutatható, hogy szükség esetén jó kezű grafikus is válhatott volna belőle, mint azt az 1848-as országgyűlés megnyitásáról készült csoportportréja (kat. 27) vagy a Teleki Sándorról készült karikatúra alapján gondolhatjuk (kat. 63). Érdekelte őt ez a médium, ezt láthatjuk abból is, hogy számos művét sokszorosították,

88 és maga is jól ismerte a közkézen forgó grafikai műveket, amint a Lányok bál után bizonyítja (kat. 91 ).

89 MUNKÁI 1840-1850 KŐZÖTT: AZ ELSŐ 10 ÉV BÉCSBEN Borsos akadémiai stúdiumai sajnos elvesztek. A következő, biztos évszámhoz köthető, de csak említésből ismert művei 1841 -bői származnak: ebben az évben mutatkozott be Borsos a pesti Műegyletben. A kiállítandó művek közé egy csendéletét és egy életképét válogatták be, Hálaérzet a vett jótéteményekért címen (kat. 1 12, 74).

90 A kiállítás katalógusa szerint ebben az időben Bécsben élt, ugyanakkor a Világ októberi számában oda való visszautazásáról számol be, s „köszönetétjelenti mind azoknak, kik zsenge művészetét kegyesen fogadni szíveskedtek".

91 A nyarat tehát itthon töltötte, s talán megrendeléseket is kapott. A következő év, 1842 hozta meg az első igazi sikereit. Két portrét állított ki Bécsben: Csernovics Péter és Granichstätten doktor képmását (kat. 3-4); sajnos ma egyik sem fellelhető. Előbbit elődeink még láthatták; leírásából már ráismerhetünk Borsos későbbi, életképszerűen beállított portréira:„Csernovics Pétert, a szabadságharc későbbi hires kormánybiztosát, mint huszonkilenc éves körszakállas férfit ábrázolja, fekete háziruhájában, gazdagon körültekert nyakkendővel, kibontott ingben. Kezében szivarját hanyagul tartja. A szivart tartó kéz annyira nemes festői részlet, hogy szinte uralkodik az egészen."

92 Granichstätten doktor képmásáról azt kell megjegyeznünk, hogy a Der Spiegel szerint akkoriban városszerte ismert volt egy ma már feledésbe merült anekdotikus történet az orvosról (vagy a képről?), s Borsos talán ennek is köszönhette a figyelmet.

93 Borsos ebben az évben ugyan nem szerepelt a pesti műkiállításon, de bizonyíthatóan itt járt. Már nemcsak apja újságja, a Világ,

94 hanem a pesti Der Spiegel

95 is külön kis cikkben említi meg, hogy a tehetséges ifjú festő itt tartózkodik, és megrendelésekre vár. A Borsos-legendák körébe tartozik, hogy a Pesti Hírlap Vasárnapja, amikor 1934-ben Borsos rövid életrajzát közli, megemlíti, hogy az ifjú festő„1842-ben külön kiállítást rendezett a dunaparti Angol királynő szállodában".

96 Valójában a Der Spiegel cikke csak annyit ír, hogy Borsos - a később Deák Ferenc otthonaként elhíresült - pesti Angol Királynő szállóban lakik, és itt várja a portrémegrendeléseket. A fennmaradt képek közül egy csendéletet (kat. 113) köthetünk biztosan ehhez az évhez. Későbbi virtuóz technikájának csírái már fellelhetőek e művén. A csendéleten korának ötvöstermékeit festette le, s melléjük egy barokk kori elefántcsontkupát. Későbbi képein éppen ezekkel a nemes tárgyakkal arat majd sikert. E mű segítségével megbízói köreit is megpróbálhatjuk felvázolni. Érdekes ebből a szempontból, hogy a kép a Keglevich-gyűjtemény árverésén szerepelt.

97 Keglevich János Nepomuk (1786-1856) Borsos egyik első mecénása lehetett, akinek az akkor már Kistapolcsányban őrzött gyűjteményében a festő találkozhatott németalföldi képekkel 11. BORSOS JÓZSEF: Nemzetőr, 1848. MNM (kat. 28) •