Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Csendéletek/Still Lifes

Kat./Cat. No. 118. Rundschau, 1981. október 26; Művészet Magyarországon 1981.460. kat. 417. (Molnár Zsuzsa) R. 46. tábla ABF 1/15 Archív adat: Kopp Jenő hagyatéka, MNG Adattár, Itsz.: 13688/60; MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/947/2, 77/989, 77/1122/2, 77/1339 (MZS) 118. Díszedény-csendélet / Still Life with Ornamental Vessels, 1850 Olaj, vászon; 83 x 68 cm J.j. I.:J. Borsos 850 Ismeretlen helyen Proveniencia: 1850-ben Ferenc József vásárolta meg a Kunstverein kiállításán, ettől kezdve a bécsi császári gyűjteményben, majd az 1932. évi velencei egyezmény alapján a bécsi volt udvari gyűjteményekből Magyarországnak jutott műtárgyak egyike; 1934-ben vette át a Szépművészeti Múzeum (Itsz.: 6780); a kép a Szépművészeti Múzeum letétje volt 1941-től Berlinben a Nagykövetségen (125/41 sz.), ahol állítólag 1944ben elpusztult; ma háborús veszteségként van elkönyvelve. 1949-től legalább 1966-ig a Kijevi Állami Múzeumban, vétel A. J. Kosko magánszemélytől. Mai őrzési helyéről nincs biztos adatunk. Kiállítva: 1850 Bécs Kunstverein, kat. II./64. {Stilleben; 500 fl.); 1855 Párizs, kat. 7. (Divers objets d'art sur une table); 1933 Nemzeti Múzeum; 1937 Műcsarnok, kat. 70. Irodalom: Wurzbach 1857; Ormós 1859. 22; Művészet 1904. 199; Übersicht 1912. 282. kat. 78. (Stilleben); Lázár 1913. 307; Lázár 1913C. 15; Lázár 1915. 92; Szendrei-Szentiványi 1915. 232; Kopp 1931. 56. kat. 40; Petrovics 1933. 262; Háborús műtárgyveszteség 1952. kat. 54; Kievszkij Goszudarsztvennij Muzej Zapadnogo I Vosztocsnogo Iszkussztva. Katalog zapadnoevropejszkoj zsivopiszi i szkulpturi Goszudarsztvennoje Izdatelsztvo „Iszkussztvo". Moszkva, 1961.130. kat. 179. (Csendélet serleggel); Farkas 2005A. 16; Szvoboda Dománszky 2007.169. ABF 1/21 Archív adat: ÖStA HHStA OMeA 1850:50/4/2 (a császári vásárlásról); MNG Fotóarchívum; Háborús műtárgyveszteség kartonja, MNG Adattár, Itsz.: 24090/525; MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/1158, 77/1286, 77/1309 (MZS). A képet Kijevben Török Gyöngyi fedezte fel és azonosította 1966-ban, Molnár Zsuzsa szóban megerősítette az attribúciót (MNG Irattár, ikt. sz.: 77/1309). E festmény esetében elmondhatjuk, hogy a kép mint tárgy legalább olyan érdekes, mint a rajta ábrázolt tárgyak. Utóbbiakról sajnos e csendélet esetében sem tudjuk biztosan, hogy melyik gyűjteményből származnak, tehát pontosan mire, illetve kire utalnak az asztalon gondosan elhelyezett, elsősorban barokk kori díszedények. Egy kapaszkodót találtunk mindössze: a bal oldali fedeles díszedényt, amelynek testét baccháns-jelenettel dúsan faragott elefántcsont borítja.Több ilyen jellegű, Rubens festményére visszavezethető, a részeg Silenust ábrázoló, Georg Petel faragta kupa ismert; köztük egy az Esterházy-gyűjteményből (ma IM, Itsz.: E 66.1 )

1 és egy a császári kincstárból (KHM, Itsz.: 4519). A kettő közt apróbb különbségek vannak, többek közt a fedelet díszítő figura, amely az Esterházy-gyűjtemény darabjáról mára elveszett.

2 Akár az Esterházy-, akár a császári gyűjtemény tárgyait ábrázolja tehát a kép, ez megmagyarázhatja, hogy miért vásárolták meg 1850-ben a Kunstverein kiállításán a császári képtár számára. 1855-ben innen vitték a párizsi világkiállításra (ez volt egyébként mind Borsos, mind a magyar festészet első bemutatkozása a nagyszabású képzőművészeti tárlatokkal egybekötött világkiállításokon, bár bécsi művészként szerepelt a katalógusban). Figyelmet érdemel a kép 20. századi története. Az első világháború után - az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának 1932-ben, Velencében megkötött vagyonjogi egyezménye alapján - a császári gyűjtemény magyar vonatkozású tárgyait Magyarországnak adták át. így került ez a csendélet is - egy Borsos által festett portréval együtt (kat. 13) - a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. A második világháború alatt - a fokozott reprezentációs igényt kielégítendő - a berlini magyar követségre küldték dekorációnak. A követség találatot kapott, kiégett. A háború után Borsos művét a többi odaküldött képpel, többek közt Lötz Károly, illetve Brocky Károly kiemelkedő műveivel együtt sokáig elpusztultnak vélték. Borsos