Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Életképek/Genre Paintings

jelképeként a régebbi évszázadok egyházi festészetében és irodalmában is jelen van. Az erény megóvásának szimbóluma a kalitkába zárt galamb - vagy akár más madár -, amelynek elrepülte vagy halála az ártatlanság elvesztését jelenti. Ez a motívum gyakori a 17. századi holland életképeken, de a 18. századi francia festészetben is: a legismertebb példa Jean Baptiste Greuze munkája, a Lány halott kanárival (1765, National Gallery of Scotland, Edinburgh). A galambposta-téma esetében a galamb kettős jelentést hordoz: egyfelől a megőrzött ártatlanságot szimbolizálja az őt magához szorító lány kezében, másfelől viszont éppen egy olyan szerelmes üzenetet hoz, amely talán meg fogja törni az ellenállást. Ez a feszültség azonban általában nem fogalmazódik meg a témát leíró 19. századi szövegekben - például Johann Gabriel Seidl verseiben

1 -, amelyek inkább a szerelem és a lány tisztaságát hangsúlyozzák. Ez az értelmezés tapadt a témát ábrázoló legismertebb magyarországi festményhez, Barabás Miklós Galambpostájához is. Barabás az 1840-es műkiállításon aratott siker után még kétszer megfestette a képet, amely metszetként is többször megjelent: 1843-ban az Iris című almanachban éppen Seidl versével kísérve, majd 1852ben a Bilder Album aus Ungarn, 1859-ben pedig a Magyar Képek Albuma című kiadványban. Mivel Barabás műve a korabeli magyar művészet egyik legismertebb darabja volt, kézenfekvőnek tűnik a feltételezés, hogy Borsos a legnépszerűbb, szinte már intézménynek számító magyar festővel való rivalizálás szándékával festette meg a témát; mintha szűkebb hazájának művészeti életébe kívánt volna így szervesebben bekapcsolódni. Erre látszik utalni az is, hogy - addigi gyakorlatával ellentétben - Borsos ezt a művet csak a Pesti Műegylet tárlatán állította ki, és előtte nem mutatta be Bécsben. A festmény fogadtatása azonban nem volt pozitív: a kritikusok hatásvadásznak és erkölcstelennek tartották. A Magyar Sajtó kritikusa, Medve Imre össze is veti Barabás munkájával: „Borsos József [...] »Galambpostaja« jobb, mint a Barabásé; s brilliant divatos kép. Ezzel Borsos hazánkfia a kor müizlési romlottságának hízelegni. Tegye! de gondolja meg, hogy a jobb fogalmak kezdenek érvényre emelkedni, s a czikornyaságot és hiu piperét elmozdítja helyéről a természet egyszerű de megragadó szépsége." Bulyovszky Gyula szerint pedig a leány nem „szende szőke hölgy, ki gyermetegen örül és pirul: hanem egy kaczér, barna fürtös sennora; kinél az ember első pillanatra tisztában van, hogy a szelid galamb nem testvére [...]." A kritikusok azt a fényekkel és árnyakkal, drapériákkal játszó, a mesterségbeli tudást csillogtató festői felfogást kárhoztatják, amelyet Borsos az ötvenes években teljesen magáévá tett, és amely annyira különbözik a barabási biedermeier szerénykedő egyszerűségétől. Borsos 1855-ös kompozíciójából ismert egy szőke hajú (!) példány is (kat. 106 b), majd 1861-ben újabb variációt festett a témáról; ebből is két példány ismert (kat. 111 a-b). A BTM Fővárosi Képtárban őrzött vázlat mutatja, hogy Borsos többféle beállítással is kísérletezett (kat. 110). V.N. 1 Seidl 1828-ban írt, Die Taubenpost című verse Franz Schubert megzenésítésében vált híressé, 1843-as költeménye pedig a Barabás Miklós Galamposfdját reprodukáló metszet mellett jelent meg az Iris című almanachban 1843-ban. Kat7Cat.No. 107 107. Kíváncsiság (Bál után, Három lány) / Curiosity, 1856 Olaj, vászon; 136 x 109 cm J.b. oldalt: J Borsos 856 Ismeretlen helyen Proveniencia: 1856 októberében a művész tulajdonában; Dorotheum, Bécs, 1969. szeptember, kat. 14. R. (Nach dem Ball. Variante der grossen Komposition die sich in der Nationalgalerie Budapest befindet) Kiállítva:] 856 Műegylet, kat. 27. (Kíváncsiság); 1856 Bécs Ost. Kunstverein szeptember (Die Neugierde; Eigenthum des Künstlers) Irodalom: X: Műegyletünk február-martiusi tárlata s előzőleg művészi fejlődésünkre vonatkozó néhány eszme. Pesti Napló, 1856. márc. 11. o. n.; Bulyovszky Gyula: Pesti műegylet. Budapesti Hírlap, 1856. márc. 13. o. n.; D. M. I. [dalnoki Medve Imre]: Állandó műtárlat. Délibáb, 1856. márc. 23.144; D. M. I. [dalnoki Medve Imre]: Műtárlat. Magyar Sajtó, 1856. márc. 8. o. n.; [n. n.]: Die Schluß-Ausstellung des österr. Kunst-Vereins. SeptemberOctober 1856. Humorist, 1856. okt. 11.1107; Wurzbach 1857; Művészet 1904. 199; Londesz 1904. (Ferenc József császár vette meg, és a schönbrunni kastélyba került); Lázár 1915.93. (Ismeretlen helyen); Szendrei-Szentiványi 1915, 232; Kopp 1931. 58. kat. 66. (megvette I. Ferenc József); Engel Károly: Bécsi, müncheni, párizsi és londoni képárak. Műgyűjtő, 1971.3. sz. 32; Szabó 1985.184-185, R. (kat. 91 variánsaként); Szvoboda Dománszky 2007.172; Békefi 2008. R. 85. ABF 1/79 Archív adat: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/987-2, 5 R. (a háttal álló hölgy piros ruhát visel, fehér csipkedíszítéssel, a bojt pedig zöld), 77/1005/2, 77/1327/1 (MZS); Aczél 2001. 64.