Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Életképek/Genre Paintings

A kép keletkezéséről és Borsos József művészeti nézeteiről nincsenek írásos forrásaink, ezért - a kétségtelen fiziognómiai hasonlóság ellenére - merészség lenne önarcképnek, és így ars poeticának tekinteni a művet, amely a korabeli festészet egyik népszerű témáját variálja. Az osztrák biedermeier festészetében a műterem-téma legnagyobb hatású mestere Josef Danhauser volt. Az elégedetlen festő műtermének berendezése sokat köszönhet a danhauseri példának. Danhauser változatos műteremképeiben azonban az a közös, hogy szeretetteljes humorral, (ön)iróniával mutatják be a festők mindennapjait, míg Borsos művének hangulata emelkedett; a melankolikus zsenik ábrázolásának több évszázados hagyományát idézi fel a jellegzetes testtartás, a leszegett fej, a révedt, de mégis átható tekintet.

1 A Divatcsarnok kritikusának szép leírása példázza, hogy a kép mennyire magától értetődően idézte fel a korabeli nézőben a meg nem értett művész elterjedt toposzát: „A művészéletben előforduló sok keserű perczek egyike van itt ábrázolva oly remekül, hogy itt önkéntesen szánakozás ébred föl a néző kebelében. A művész ugyanis, nem méltányoltatva a világtól: fájdalmának, kétségbeesésénekés haragjának kitörésével megragadja rajzkönyvét, melyre nem érdemesek az emberek, és szét akarja azt tépni, míg kezét vállára tevő neje - mily szép ellentét, hogy ezt a szelídebb érzésű nő teszi! - őt a művészethez vezeti vissza, másik kezével a művekre mutatván, mintegy oly templomra, mely a vérző szívnek menhelyet ad, és elringatja a föld fájdalmait." A korszak műteremképeire jellemző, hogy az inspiráló múzsa egy konkrét, élő nőalakban - a festő szerelmében, feleségében - testesül meg. Danhauser ezt a témát is egy csipetnyi humorral ábrázolta (23. kép); Regényolvasás című képén (37. kép) a „díszlet" is hasonlít Az elégedet len festőéhez. A művészekről szóló korabeli népszerű irodalmi művekben a művész szinte mindig szerelmes, és a szerelem határozza meg a munkáját - az égi ihlet azonosul a földi érzelemmel. Nem véletlen, hogy Raffaello és Fornarinája gyakori témája a kor festészetének. Kompozicionálisan ezek a képek emlékeztetnek leginkább Borsos művére, de van egy fontos különbség: Raffaello és a többi szerelmes művész általában éppen szíve hölgyét festi meg, míg az elégedetlen festő felismerhető művei tájképek, illetve a háttérben egy allegorikus ábrázolás. Utóbbit használja fel arra Borsos, hogy - Danhausertől ellesett megoldással

2 - az általa festett festményt „megszólaltatva" jellemezze hősét: egy aranyló felhők közül aláereszkedő puttó tart babérkoszorút a földi világban idegen művész feje fölé. A festmény magyarországi kritikai fogadtatása nem volt egyhangúan elismerő.„Mi drámai, mi jellemzetes van abban, hogy egy szétszórt hajú ember egy csomó papirba markol?"írta például a Szépirodalmi Lapok. A mű mégis sikeres lehetett, hiszen a Műegylet - magas ára ellenére - megvásárolta sorsolásra. A korán múzeumba került festményt ma 19. századi életképfestészetünk egyedülálló kvalitású darabjának kell tartanunk. V.N. 1 Kettejük összehasonlításához vö. még e katalógusban közölt tanulmányomat. 2 Danhauser műteremképein a művész által festett kép valamilyen módon mindig rímel a jelenetre. A Tréfás jelenet a műteremben című festményen (1829, ÖGB) egy kutya fellöki a nagyméretű állatos kompozíción dolgozó festőt, akinek feje így épp egy festett víziló tátott szájába kerül. 98. Olasz kertészleány / Italian Gardener Girl, 1852 Olajfestmény Ismeretlen helyen Kiállítva: 1852 Műegylet, kat. 51. (Olaszkertész-leány) Irodalom: +: Die diesjährige Kunstausstellung. Der Spiegel, 1852. aug. 16. 747; -r.: A mükiállitásról. Családi Lapok, 1852. aug. 15. 140; A: A műkiállitás. 1852-ben. Pesti Napló, 1852. aug. 3. o. n.; B...ky [Bulyovszky] Gyula:Műkiállitásunk 1852. Magyar Hirlap, 1852. aug. 1. 3942; Szendrei-Szentiványi 1915. 232; Kopp 1931.44,55. kat. 45. (Olasz kertész leány). ABF N/136 (azonosítják kat. 88-cal) Archív adat: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 62/64 (KJ), 77/1072/11 (MZS) A Magyar Hirlap kritikusa azért dicséri a képet, mert„szép fej és jó idomzat mellett igen leleményesen van [...] ecsetelve az olasz hő napsugárnak a vereskendőn át a lány nyakára eső visszfénye, e pír oly lenge és könnyű, hogy a napsugárral együtt játszadozni látszik a leány nyakán függő kláris szemeken". Ennek alapján a festmény ahhoz a kompozícióhoz állhatott közel, amelynek két példányát ismerjük - sajnos csak archív fotóról, így nem dönthető el, hogy saját kezű munkák-e: Olasz nő (A szép kertészlány), olaj, vászon; 74 x 59 cm, j. j. I.: Borsos. Magántulajdon, KÖH védett: 70501 (72. kép; a leírás szerint piros a kendője). Proveniencia: Gróf Almásy-Teleki Művészeti Intézet, IV. aukció, 1940, kat. 39. R. VII. tábla; BÁV, 2. művészeti aukció, 1958. december, kat. 12. (Olaszleány). Irodalom: ABF N/137. 72. BORSOS JÓZSEF?: Olasz nő. Ismeretlen helyen