Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Életképek/Genre Paintings

Több kritikus is megjegyezte, hogy Borsos képe a frivol francia nyomatokra emlékeztet, amelyek nagy számban voltak kaphatók Európa-szerte. Ez éppen a házi öltözékben heverésző, különféle haszontalan vagy éppen erkölcstelennek tekintett dolgokkal foglalkozó - itt éppen az álarcosbál izgalmait kibeszélő - nők témájának köszönhető. A 18. századi, rokokó eredetű téma a 19. században is népszerű volt a sokszorosított grafikában; ez az oka annak, hogy Borsos művét több kritikus erkölcstelennek tartotta, illetve a „magas" művészet helyett a populáris műfajokhoz sorolta. A képen a lányok maguk is ilyen grafikai lapokat nézegetnek, méghozzá olyanokat, amelyek valóban forgalomban voltak akkoriban.

1 Érdekes, hogy a földön heverő egyik lap, amelyen egy érett hölgy látható, amint fiatal lakájával incselkedik, azonosíthatóvá teszi azt a lapot is, amelyik épp az egyik leány kezében van, és amelynek a kép nézője ezért csak a hátoldalát látja. Ez ugyanis az előbbi párdarabja: egy idős úr szeretne kikezdeni fiatal szobalányával. 1989-ben Christa Pieske pontosan azonosította a litográfiákat (68-70 kép). Ő is megjegyzi, hogy az össze nem illő párok ábrázolásai a kortársak szemében finom utalást rejthettek a képet megvásároló Esterházy Pál Antal herceg magánéletére - nem véletlen, hogy a Pesti Napló A jelű kritikusa„maîtresse"-eknek nevezi a nőket, Ujházy Ferenc egy feljegyzése pedig arra utal, hogy annak idején elterjedt egy pletyka, miszerint az alakokhoz Esterházy szeretői szolgáltak modellként. Akár szándékos a célzás, akár nem, az biztos, hogy a leányok igencsak különböznek a korabeli szende, ártatlan nőideáltól: a kor felfogása szerint már az is romlottságukra utal, hogy egyáltalán értik a grafikai lapokon látható jeleneteket. Ezért volt a kép annyira megbotránkoztató és mégis annyira népszerű. Frivolitása és pompázatossága is jól illett a korabeli neorokokó divatba, amely meghatározó befolyással volt Borsos festészetére ebben az időben. Ekkoriban és az ilyen képekkel született meg a szalonzsáner műfaja, amely a század második felében közkedveltté vált.

2 Nem tudjuk, hogy a mű kifejezetten Esterházy megrendelésére készült-e, de az biztos, hogy már hamar a tulajdonába került. 1850 decemberében a bécsi kiállításon a kép ár nélkül szerepelt, ami arra utalhat, hogy ekkor már a hercegé volt, az 1851-es pesti kiállítás lajstroma azonban nem jelzi *-gal, hogy nem eladó - ez persze nyomdahiba is lehet. Meiler Simon 1915-ös könyve közöl egy 1851-ben kelt levelet, melyben Kubinyi Ágoston azt javasolja Esterházynak, hogy Borsossal készíttesse el portréját a Nemzeti Múzeum képtára számára, és emellett azt is megjegyzi, hogy a műkiállításon „a műértők többsége szerint Borsosnak »Báléj utáni reggele« mint legjelesebb kép tündöklött". Talán a kép tulajdonosának kedveskedett ezzel a megjegyzéssel. V. N. 1 A Remény kritikusa például felismerte őket. 2 Minderről bővebben Id. e katalógusban közölt tanulmányomat. 70. LAFOSSE litográfiája Corréard után, kiadta Jeannin, Párizs: La bonne prise. R.: Pieske 1989-1990.29. 71. Lányok bál után, 1851 (másodpéldány vagy másolat)