Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

7. AUGUST VON PETTENKOFEN: Borsos József portréja, 1847. Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár, Gyurkovich-gyűjtemény (kat. A21) harcosokként"emlékezzen, akik a hazai elmaradott viszonyok közt küzdöttek a művészet feléledéséért. Ugyanakkor Borsos Bécsben alkotott; ott, ahol a festők hamar felismerték, hogy a céhes keretek felbomlása után szükségük van olyan társaságokra, amelyek kollektíven tudják képviselni a független művészeket, kiállítások, vásárok szervezésével segítik megélhetésüket. E társaságok eleinte leginkább baráti vagy asztaltárságok voltak.

59 Az egyik legjelentősebb ilyen társaság Bécsben a Genossenschaft bildender Künstler Wiens volt (1858. febr. 20-tól a nevük: Albrecht-Dürer-Verein). Az asztaltársaságot 1845-ben alakította meg kb. 60 művész. Inkább baráti kör volt ez, talán egyfajta érdekszövetség, művészeti problémákkal nem nagyon foglalkoztak. 1846-ban Dr. Josef Preleuthner művészeti kritikus jelentette be a rendőrségnél az egyesületet, amely akkor már több mint 90 tagot számlált, köztük volt például Friedrich von Amerling, Rudolf Alt, Fritz lAllemand, Eduard Cramolini, Anton Einsle, Anton Fernkorn, Friedrich Gauermann és Franz Schrotzberg. A társaság elnöke Heinrich Schwemminger volt. Első szabályzatát Ferdinand Küss dolgozta ki. Ebben az állt, hogy minden művész beléphet, akit egy tag ajánl, sőt a műbarátok is csatlakozhatnak, de esetükben szavazni kell a felvételről. A tagok által fizetett díjakból bérelték a termet,

60 de programokra is futotta, ezek közül a legjelentősebb a Kahlenbergen megszervezett nagy Dürerünnep volt, 1854-ben pedig a császári esküvőre kiadták a Kaiserin-Elisabeth-Albumot.. A tagdíjból és adományokból kezdték el építeni a bécsi székházukat. Borsos József 1846 decemberében lépett be.

61 A szervezetben való aktív közreműködéséről nincs adatunk, de lényeges lehet ebből a szempontból, hogy a társaság egyik fő szponzorával,

62 gróf Imrédy Ignáccal jó kapcsolatban állt, 1854-ben megfestette a portréját (kat. 47). Borsos egy 1860-1861 -es lista szerint tagja volt annak a Die Eintracht nevű szerveződésnek is,

63 amely 1856-ban alakult, majd a következő évben egyesülni szeretett volna a Genossenschafttal, de az egyesülésnek sok ellenzője akadt: az utóbbi társaság tagjai visszautasították az Eintracht-tagok felvételét. 1857-ben újból tárgyalni kezdtek; eddigre számos művész már mindkét társaságnak tagja volt. A közeledést az építés alatt álló Künstlerhaus közös használatának ígérete ösztönözte. A fúzió végül 1861. április 29-én jött létre, amit a bejegyzés szerint Borsos talán azért nem írt alá, mert épp nem volt Bécsben,

64 de az így megnövekedett Albrecht-Dürer-Verein tagjai közt tartják nyilván 1869-ig.

65 Bár Borsos 1861-ben települt haza, nem biztos, hogy csupán a hanyag bécsi jegyző miatt van csak 1867-tól azok közé sorolva, akik nem tartózkodnak Bécsben. Elképzelhető, hogy Borsos fényképész korában is fizette a tagdíjat 1867-ig; talán nem akarta feladni a visszatérés lehetőségét. Mindenesetre hivatalosan 1873-ban lépett ki.

66 A bécsi művészekkel való szorosabb kapcsolatának másik bizonyító erejű forrása, hogy Borsosról számos portrét készítettek. Különösen jól igazolható a barátsága Karl August von Pettenkofennel (1822-1889), akinek Borsosról három olajképe és egy akvarellje maradt fenn.

67 (1, 7, 42. kép) Ő a bécsi akadémián szintén Kupelwieser tanítványa volt, talán még itt ismerkedtek össze. Az biztos, hogy a két festő 1845 és 1848 között közös műtermet bérelt a Heu-Gasse 109. szám alatt.

68 A Borsosról festett képek minden bizonnyal itt készültek. Pettenkofen rutinos litográfus volt, biedermeier karikatúrái, katona- és csataképei rendszeresen jelentek meg a bécsi lapokban. Közös munkájuk, Az Országgyűlés megnyitása 1848. július 5-én a kortárs eseményábrázolások nagyigényű, máig sokat reprodukált példája (kat. 27). Borsos több elemzője és - ami ebből a szempontból még fontosabb - Pettenkofen korai, igen alapos munkát végző monográfusa, Árpad Weixlgärtner is leírja, hogy Borsos stílusa, rövid ideig ugyan, de igen nagy hatással volt az osztrák művészre.

69 Az, hogy egy magyar művész egy bécsit inspiráljon, unikumnak számít művészetünk történetében. Többen említik, hogy a későbbi szolnoki iskolát megalapozó osztrák katonatiszt magyarországi letelepedését Borsosnak köszönhetjük, a barátságnak azonban - máig ismeretlen okok miatt - vége szakadt,

70 Borsos az új irányt már nem követte. A vidéki élet ábrázolásához való viszonyulásuk módja alapvetően különbözött: míg Borsosnál romantikusnak, addig Pettenkofennel realistának nevezhető. Sajnos azon túl, hogy Borsos bécsi éveiben kiállította műveit, kedvező kritikákat kapott, és többen említik népszerűségét, nincs bővebb adatunk róla.

71 E forrásokkal csak az igazolható tehát, hogy több volt, mint „keresett festő": tagja volt a bécsi művészeti élet legfelsőbb köreinek. Ugyanakkor a magyar mesterekkel is tartotta a kapcsolatot. Ennek kézzelfogható bizonyítékaként szintén a művészek egymásról készített portréit tudjuk felmutatni. Ismert, hogy