Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Életképek/Genre Paintings

Kat./Cat. No. 86 a 86 a. Éljen a lánykám! (Bor, asszony, szerelem; Bor, dal, szerelem; Bor, asszony, ének; Bor és nő; Enyelgés;Tékozló) / Long Live My Girl! (Wine, Woman, Song), 1847 Olaj, vászon; 99 x 80 cm J.:J. Borsos 847 Ismeretlen helyen Proveniencia: a megfestés évétől gróf Beroldíngen tulajdonában; a gyűjtemény árverésén (Galerie Franz Graf von Beroldingen. Wawra aukciósház, Bécs, 1909. április, 24. kat. 4. R. [Wein, Weib und Gesang]) Lánczy Leó vette meg. Kiállítva: 1847 Bécs, Akadémia, kat. X./400. (Es lebe mein Mädchen! Eigenthum des Herrn Grafen von Beroldingen); 1846 Bécs, Kunstverein (Kopp Jenő adata szerint); 1856 Bécs Ost. Kunstverein szeptember-október, kat. 98. (Weib und Wein; Eigenthum Sr. Excellenz des Grafen von Beroldingen); 1913 Ernst, kat. 51. (Lánczy Leó v. b. 1.1. tul.) Irodalom: Schindler, F. V.: Wiener Kunstsalon. Österreichisches Morgenblatt, 1847. jún. 19. 290; Wurzbach 1857; Művészet 1904.199; Lázár 1913.306-307,310, R.; Magyar biedermeier kiállítás az Ernst Múzeumban. Vasárnapi Újság, 1913. máj. 11. 369. R.; Lázár 1915.92; Szendrei-Szentiványi 1915. 232; Kopp 1931. 29.55. kat. 20. {Bor és nő); Lyka 1936.144; Farkas 2005A. 21; Békefi 2008. R. 84. ABF 1/12 Archívadat: MNG Adattár, Itsz.: 22726/1987/13 (R.); Lázár Béla: Száz magyar remekmű (kézirat), 30. MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS MDK-C-ll-1. „Mert nála itt is csendélet minden, a női test, a buja kacsintó szem, a bodrozott haj, a férfi sárga nyakkendője, vörös bársony kabátja, de főleg a poharat tartó remek kéz. Csendélet az osztrigák az asztalon, mellettük a domború fedelű óra, az ezüst serleg a nő balkezében, az elefántcsontfaragású kancsó, az elefántcsont-faragás ölelkező párjával. S mindent a sok halmozott részletet a háttér szürke tónusa finom egységbe foglalja."; MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/1014/12, 77/1065/1-2, 77/1287 (MZS); Genthon István hungarica gyűjteménye: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS A/566; Aczél 2001.70. Kapcsolódó mű: kat. 115 A mű témája egy Borsos korában tévesen Luther Mártonnak tulajdonított mondáson alapul: „Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang, der bleibt ein Narr sein Leben lang." (Aki nem szereti a bort, a nőt és az éneket, bolond marad egy életre.)

1 A korabeli bécsi művészek közül többen is szenteltek a témának művet, többek között Friedrich von Amerling is, aki 1838-ban festette A három legpompásabb dolog című alkotását. (43. kép) Ő is kétalakos kompozícióba foglalta a témát, ahogy Borsos is kilenc évvel később. Amerling szinte szó szerint felsorolja a mondásban szereplő élvezetes dolgokat: a bort az udvarló férfi kezében, a szemből a nézőre tekintő nőalakot, valamint a lantot az előtérben, a hölgy kezében. Ezzel szemben Borsos elhagyta a hangszert, tehát a zene ábrázolását, és olyan csendéletszerű elemeket sorakoztatott fel egy kisasztalon a kép előterében, illetve adott az ábrázolt nőalak kezébe, amelyek hangsúlyosabbá teszik a mű erotikus tartalmát. Az osztrigát például az ókor óta ajzószernek vélték. A nőalak válláról lecsúszott ruha, az, hogy háta majdnem meztelen, a buja, kissé elalélt tekintet és a kezében tartott elefántcsont-kupa mitológiai alakjai egyértelműen azérzékiségre utalnak. Mindemellett a kép főalakja egyértelműen a férfi, akinek ejegpompásabb dolgok" valóban élvezetet jelentenek.

2 Sajnos nincs adatunk az ábrázoltak kilétéről. Ismert Borsos egy két évvel korábbi portréja Amerlingről (kat. 18), mely szintén Amerling bor, asszony, ének témájú művét idézi, férfialakja pedig kicsit hasonlít e műére. A férfi Amerling képén egyébként festőköpenyt visel, és elképzelhető, hogy modellje egy Amerling köréhez tartozó művész volt - kicsit hasonlít Borsosra, aki azonban ekkoriban, tudomásunk szerint, még nem tartózkodott Bécsben. Ezek az ábrázolások mindenképpen kapcsolatba hozhatók azokkal a művészarcképekkel és önarcképekkel, amelyeken a művész múzsája társaságában látható. Borsos felívelő pályájának e kiemelkedő művét azok a szerzők is a lehető legelismerőbb szavakkal illették, akik még láthatták eredetiben. Kopp Jenő, Borsos legutóbbi monográfusa is Borsos egyik legjobb művének tartotta, mellyel szerinte Borsos a biedermeier szépítő stílusából a valóság hűbb megfigyelése felé tett lépést. A. E. K. 1 Vö. Amerling 2003. 226. kat. 72. (Sabine Grabner) 2 A témát megfestette Josef Danhauser is: Bor, nő és ének, 1839 (ÖGB). Az ő művén népes, mulatozó társaság látható, a háttérben álló ház falára pedig éppen egy festő vázolja fel a főalakot, a baljában itallal megtöltött borospoharat tartó,jobbját magasra emelő férfit. Körülötte mintha az élet minden örömforrását felsorakoztatta volna a művész.