Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Életképek/Genre Paintings

nereknek (kat. 108-109). E művek mintha ünnepelnék az állítólagos felületességet: a nők kavargó ruhái igen nagy hangsúlyt kapnak, alakjukat különös, rózsaszín fények világítják be. Festésmódjuk ugyanakkor nem olyan aprólékos, mint a Lányok bál utáné, hanem nagyvonalúbb, szélesebb. A portré és az életkép határán helyezkedikel egy jellegzetes 19. századi műfaj: az ideálkép, amely egy érzés, egy fogalom vagy egy embertípus lényegét, ideáját ábrázolja; egy típust, akár az életkép, de cselekmény nélkül, portrészerű beállításban. Az ideálképek egy része a lényegére egyszerűsített, emblematikussá tett zsánerkép; ilyenek például a galambposta-téma ábrázolásai (kat. 106,110-111 ). Más részük a 18. század második felében népszerűvé vált etnográfiai ábrázolásokból vezethető le: egy meghatározott népcsoport képviselőjét ábrázolják jellegzetes viseletben. Az ideálképek többsége eszményi szépségű nőket mutat be, de nem feltétlenül: vannak életkorokat, foglalkozásokat megjelenítő ideálképek is. Mivel a műfaj könnyen eladható és népszerű volt, legsikeresebb példáiról számos másolat és variáció készült. Friedrich von Amerling jellegzetes fényhatásokat alkalmazó, keleties női ideálképei különösen népszerűek voltak. Számos, ezeket másoló vagy utánzó, szignálatlan művet a 20. században Borsosnak attribuáltak. Ezeknek szerzőségét már csak gyengébb minőségük miatt is meg kell kérdőjeleznünk. Másfelől éppen ebben a katalógusban reprodukálunk első alkalommal egy olyan, magas kvalitású, Borsos által szignált festményt, amely bizonyítja, hogy valóban alkotott ilyen típusú művet (kat. 81). A szignált ideálképek között mások is akadnak, amelyek megjelenésükben is magukon viselik Borsos kézjegyét. Az 1846os Nő virágkosárral (kat. 85) kerekded formáival a 40-es évek jellegzetes munkája, a Szőlőárus leány (kat. 75) stílusának folytatása. A Naplementében (kat. 95) arctípusa viszont már az 50es évek neorokokó zsánerképeire emlékeztet. Az ideálképek közé sorolható Borsosnak az a két festménye is, amely történeti kosztümben ábrázolja alakjait (kat. 100, 104). Nem nevezhetők történeti zsánerképeknek, mert utóbbi műfaj históriai jelentőségű emberek magánéletének eseményeit mutatja be, a történeti kép és az életkép határán. Borsos festményeinek szereplői azonban névtelenek. A század közepén a tárlatokon nagy számban fordultak elő hasonló munkák. Borsos két ide sorolható képének festésmódja eltér az ugyanebben az időszakban készült, leányokat ábrázoló zsánerképekétől: a„komoly"téma kedvéért Borsos kevésbé élénk színeket, viszont határozottabb árnyékokat alkalmaz. V.N. GENRE PAINTINGS Throughout the 17th and 18th centuries a strict hierarchical order was observed among the different genres in painting. This hierarchical system went through a gradual transformation in the 19th century, while also losing some of the significance attached to it: the various genres were re-evaluated, and some new ones emerged on the borderline between them. Art writers and exhibition critics, who usually discussed the works in accordance with the categories of the classical genres, were always fuming when they felt that the specific rules associated with the genres were violated.They also gave preferential treatment to historical paintings, which they considered a cut above the rest.These art writings and exhibition reviews are extremely helpful in studying the changing values of contemporary society: for example, they provide a good demonstration of the growing importance attached to a genre that had earlier been largely overlooked: genre painting. According to 19th-century art theory, genre painting was defined as the diametrical opposite of historical painting. While historical paintings depicted the great deeds of important personalities, in other words the acts that influenced the fate of entire communities, genre scenes captured the everyday lives of ordinary people, who were viewed as representatives of specific social groups. It was hardly a coincidence that one variety of genre painting, the scenes depicting peasant life, stood out in importance: it reflected on the period's fervent desire to establish a national brand of painting, and for that purpose the paintings that featured "typical" national characters and situations seemed eminently suitable. The artists who specialized in painting genre scenes of local folks could rely on several sources: for the depiction of folk costumes, they could consult the popular publications and series of prints on the subject, while on composition and themes they could drew inspirations from 17th-century Dutch genre painting. The latter was especially important in the case of Borsos' genre painting: the schemes of figurai and spatial arrangement (for example, Seduction, Cat. No. 94), may have reached him via contemporary Austrian painters, most notably through the mediation of Ferdinand Georg Waldmüller. Genre painting of folk scenes was not central to Borsos'oeuvre: we know only a handful of such works and they are noted more for the deliberate repetition of schematic examples than for the effortless virtuosity that characterizes his portraits. One possible explanation for this may be that the unwritten rules for genre painting of peasant scenes reguired something totally different from what Borsos's main strength was: the sensuous rendering of materials and objects. A rather more important category in Borsos'oeuvre was another type of genre painting, which we can describe as salon genre or - slightly less accurately - as bourgeois genre painting. This, too, had 17th-century precursors, while the other important stage in its history was when, in the second half of the 18th century, the depictions of ordinary people's great moments were elevated to the status of historical painting in France, for example in the paintings of Jean-Baptiste Greuze (1725-1805). The artists of the 19th century also captured the typical figures and situations of the bourgeois homes and the aristocratic salons. Of the contemporary Austrian painters, it was Josef Danhauser whose art exerted the greatest influence on Borsos: the paintings of the two artists show many similarities, both as far as theme and details are concerned. (Two examples could be Love Letter in Jeopardy /1844, Cat. No. 78 - known only from descriptions/ and Motherly Care /1845, Cat. No. 79/ by Borsos.) The central themes were love and family, usually set in lavishly furnished interiors with still-life elements, which Borsos painted with a meticulous care that became his trademark. However, a new element appeared in Borsos' salon genre scenes, which was missing from Danhauser's compositions: frivolity. Girls after the Ball