Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Arcképek/Portraits

Kat./Cat. No. 38 37. Portré / Portrait, 1852 Olajfestmény Ismeretlen helyen Kiállítva: 1852 Bécs Kunstverein, III./70. (Porträt) 38. Gróf Andrássy Manó arcképe / Portrait of Count Manó Andrássy, 1853 Olaj, vászon; 125 x 102 cm J.j. I.: IOS. BORSUS: HUNG: PINX: ANNO, 1853 Vihorlatské múzeum v Humennom, Humenné, Itsz.: U-55 Kiállítva: 1853 Bécs Ost. Kunstverein, kat. 3. (Porträt des Grafen Mano Andrázsi) Irodalom: [n. n.]: író- és művészélet. Divatcsarnok, 1853. ápr. 24. 7. sz. 137; Wurzbach 1857; Kopp 1931.51 ; Művészet 1904.199; Lázár 1915.92. Archív adat: Barczi 2008. kat. 21. A hazai vasipar felvirágoztatására tett kísérletei miatt később vasgrófként is emlegetett Andrássy Manó (1821-1891) Jókai regényeinek egyik ihletője volt. Politikai pályafutását 1847ben kezdte Zemplén megye főispánjaként, ezután az 1847-1848-iki országgyűlésre Torna vármegye követének, s még ugyanebben az évben e megye főispánjának nevezték ki. Részt vett a pákozdi csatában, majd, amikor a dolgok az ő nézete szerint letértek a törvényes útról, visszalépett, hogy hazája biztos vesztét ne lássa. Emigrált, utazgatott Indiában, Kínában, Indonéziában és Ceylonon. Művész volt és műpártoló. Rajzai, karikatúrái jelentek meg magyar lapokban. Pesti utcasuhancok című képével 1841-ben szerepelt a Pesti Műegylet tárlatán, később a társulat az egyik legnagyobb pártfogója lett, 1852-ben elnökké választották. Keleti tárgyú rajzait, valamint vadász- és sportjeleneteket tartalmazó albumokat adott ki. Utazás Kelet-Indiákon című munkája, amely Borsos festményének készülési évében jelent meg, Európa-szerte figyelmet keltett. Ezen munkájáért Andrássyt a MagyarTudományos Akadémia 1858-ban levelező tagjává, 1860-ban pedig rendes tagjává fogadta. Székfoglalójában indítványozta az akadémia régiségtani osztályának újjászervezését, és saját gyűjteményének egy részét ismertette. Budapesti, betléri és parnói kastélyában gazdag képtára volt elsősorban magyar, itáliai és németalföldi mesterek munkáiból, de igen jelentős volt régészeti-, ötvös-, fegyver-, textil-, porcelán- és üveggyűjteménye is, ami számos különleges ritkaságból állt. A bohém arisztokrata több megrendelést adott Borsosnak, aki feltehetően gyűjteményét is ismerte. B. E. 39. Arckép / Portrait, 1853 Olajfestmény Ismeretlen helyen Kiállítva: 1853 Műegylet május, kat. 28. Irodalom: Kopp 1931.56. kat. 48. 40. Arckép / Portrait, 1853 Olajfestmény Ismeretlen helyen Kiállítva: 1853 Műegylet június, kat. 31. Irodalom: Solt: A pesti állandó képtárlat junius-juliusban. Divatcsarnok, 1853. júl. 17. 619-621; Kopp 1931.56. kat. 48. Solt kritikája: „E művet nem úgy hozzuk föl, mint arczképet, hanem mint figyelmeztetést B. úrnak, ki eddig természethűen festett, s ime modorba kezd sülyedni! A kép színezete ugyanis minden inkább, mint természetes: van azon az arczon a fehértől a feketéig minden kigondolható szín; s igy az a helyett, hogy hússzínű lenne - tarka márvány lesz! Szomorú dolog volna, ha az az úgynevezett szép színezet - colorit a tarkaságban állana. A melléktárgyak különben szépen és szorgalommal festvék." 41. Arckép / Portrait, 1853 Olajfestmény Ismeretlen helyen Kiállítva: 1853 Műegylet szeptember, kat. 34. Irodalom: [n. n.]: Jelentés a pesti állandó műtárlat sept.-octoberi haváról. Pesti Napló, 1853. okt. 8. o. n.; Kopp 1931. 56. kat. 48.