Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - III. Nemzetközi impresszionista kiállítás a Művészházban

a torreádor halálával végződő erőszakos jelenetet heroikussá magasztosítania. Manet maga is elégedetlen volt a képpel, melyet először szétvágott, majd két részletét önálló kompozícióvá dolgozta át. Az erős rövidülésben ábrázolt halott torreádor újrafogalmazásával (National Gallery of Art, Washington) minden kétséget kizáróan remekművet hozott létre. A motívum lehetséges előképéről már a kortársak is vitatkoztak: a mintának vélt, egykor Velázqueznek tartott Halott katona (London, National Gallery) sajátos póza gyakran előfordulta 19. századi művészek repertoárjában. Az erőteljes fény-árnyék ellentétekre épülő festmény visszaadása komoly feladatot jelentett Manet számára: összesen hatszor dolgozta át a rézlemezt, míg eljutott a számára kielégítő megoldásig. Leginkább az akvatintával létrehozott foltszerű felületek és a maratott vonalrendszer egyensúlyának megteremtése foglalkoztatta. A tónusértékek változtatásával a végső változat a kétdimenziós hatás felé közelít. Manet nem csupán reproduktív jelentőséget tulajdonított grafikáinak, hanem festményeivel egyenrangúnak tekintette azokat. Nagy körültekintéssel dolgozott, a technikai nehézségeket - a maratást, a nyomatást - grafikus barátai segítségével oldotta meg. Az egyes levonatokat eltérő papír alkalmazásával, dedikációval tette egyedivé. G. Zs. 111.25. Edouard Manet (1832-1883) Lóverseny, 1865-72 Litográfia, kína-papír (chine colié), 390x510 mm (465x595 mm) J. n. SzM, Itsz.: 1912-260 Proveniencia: vétel Bäcker Bélától. Kiállítva: 1910, Nemzetközi impresszionista kiállítás, Művészhez, kat. I/3. (Lóverseny) Irodalom: Moreau-Nelaton 1906. 85; Harns 1970. 41. Manet rézkarcainak többsége festményei nyomán készült, litográfiái azonban kedvelt témáit fogalmazzák újra konkrét előképektől függetlenül. A híres longchamp-i lóversenyt ábrázoló lap a művész egyik legizgalmasabb sokszorosított grafikája: a kompozíció különlegessége a szokatlanul alacsony nézőpont, valamint az üresen hagyott előtér és az erőteljes diagonális mentén hátrafutó jobb oldali korlát mögött zsúfolódó nézőközönség ellentéte. A téma mozgalmasságához tökéletesen illeszkednek az izgalmas textúrát teremtő, lendületesen odavetett krétavonalak. A tudatos szerkesztésnek és a kivitelezés spontaneitásának ez a kettősége páratlan Manet életmüvében. A lapot csak a művész halála után, 1884-ben adtak ki, talán ezzel magyarázható, hogy datálása vitatott. Témáját tekintve a litográfia 1864-65 körüli rajzokkal és festményekkel függ össze, technikai szempontból viszont közelebb áll az 1860-as évek végének litográfiáihoz. G Zs.