Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - III. Nemzetközi impresszionista kiállítás a Művészházban
III. 9. Ferenczy Károly (1862-1917) Keresztlevétel, 1903 Olaj, vászon, 128x138 cm Muzeul Judetean Mure$, Târgu Mures, Itsz.: 26 Kiállítva: 1910, Nemzetközi impresszionista kiállítás, Művészház, kat. III/8. (Krisztus levétele a keresztről, Dr. Jánossy Béla úr tulajdona) Hogy mi az impresszionizmus, és mi illik bele a Művészház 1910-ben rendezett nemzetközi impresszionista kiállításába, azt elsősorban Lázár Béla és Rózsa Miklós döntötte el. Ferenczy Károlyt mint tiszteletbeli tagot eleve sajátos impresszionizmusfelfogásuk egyik alapkövének tekintették, jórészt figyelmen kívül hagyva Ferenczy szavait, aki 1903-as, első egyéni kiállításának bevezetőjében „kolorisztikus naturalizmus szintetikus alapon" kifejezéssel határozta meg művészetét, és egyáltalán nem alkalmazta az „impresszionizmus" terminust saját festészetére. Még az olyan „impresszionisztikus" képeire sem, mint az 1902-es Nyári reggel, de különösen nem az 1903-ban festett Keresztlevételre, amelyet „A magyar naturalisták és impresszionisták" címszó alatt állítottak ki az 1910-es impresszionista seregszemlén, bizonytalanságban hagyva a nézőt a kép stílusbeli hovatartozása felől. A korban általános ellenérzést keltő kép megragadta Rózsa Miklós figyelmét, aki A magyar impresszionista festészet című, 1914-es könyvében Ferenczy „mindmáig legmesteribb" képének nevezte a Keresztlevételi. B. J. 111.10. Ferenczy Károly (1862-1917) Napos délelőtt (Lugasban), 1905 Olaj, vászon, 92x93 cm J. n. MNG, Itsz.: 5251 Proveniencia: egykor Jánossy Béla tulajdonában; vétel 1918ban. Kiállítva: 1910, Nemzetközi impresszionista kiállítás, Művészház, kat. 111/12. [Lugasban, Dr. Jánossy Béla úr tulajdona) R. o. n. Az 1903-as Október és Festőnő című képek mellett a Napos délelőtt Ferenczy Károly egyik legismertebb „nagybányai' stílusban festett képe. Bár a felsorolást lehetne folytatni, ezek a munkák jellemzik leginkább azt a sajátos látásmódot, amely a valósághűség érzetét keltve, mintegy becsapva a nézőt, dekoratív egységbe foglalta a véletlennek mutatott, valójában megkomponált képkivágatot. A képre Lázár Béla figyelt fel az 1905-ös téli tárlaton, kritikájában a lugasban ülő házaspár alakján végigsuhanó fény szerepéről írt, hangsúlyozva annak hangulatteremtő erejét: „Van valami meleg, bensőséges e hangulatban, mely az egységesen felfogott pillanatfelvételből felénk árad, miközben felragyogtatja a csendéletszerű részleteket." 12 Nyilván ezen tulajdonságok - a fény kiemelt szerepe a hangulatteremtésben, a jelenet pillanatfelvételszerű megjelenítése - alapján válogatta be a képet a Múvészház nemzetközi impresszionista kiállításának anyagába. B. J.
