Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - II. A Bibliai kiállítás, a zsűrimentes tárlatok és az Ellenszalon
gasnyomást, ám nem a hagyományos fametszést, hanem a linóleumtechnikát. E speciális magasnyomású eljárás, amelynél a dúc anyaga a fánál olcsóbb és könnyebben megmunkálható linóleum, Olgyai Münchenben ismerte meg. Olgyai és tanítványai tevékenysége nyomán így Magyarországon a magasnyomás feléledése nem az Európa egyéb országaiban szokásos fametszet újjászületését vonta maga után, hanem a linóleummetszését. 25 Olgyai 1907-től készített linóleummetszeteket. A Havas falucska Olgyai szokott témái egyikét ábrázolja, azonban a linóleum anyagának, technikájának megfelelő formaképzéssel. Dekoratív, egységes foltokból, síkszerű megfogalmazásban áll össze a nyugalmas téli falu képe, amelynek sejtelmes jellegét fokozza az aranynak ható alányomás. F. E. II.25. Rauscher Lajos (1845-1914) Szélaknai részlet, 1908 Akvatinta, papír, 245x320 mm J. b. I.: RL MNG, Itsz.: 1912-525 Proveniencia: vétel a művésztől 1912-ben. Kiállítva: V grafikai és tavaszi kiállítás, Nemzeti Szalon, kat. 210 ; 1909, Akvarellek, pasztellek és grafikai művek nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, V. terem, kat. 450.; 1910, Magyar Grafikusok Egyesülete kiállítása, Művészház, kat. X/10. {Szélaknai részlet, tagilletmény) Irodalom: Művészet, 1910. R. 4. A stuttgarti születésű Rauscher Lajos építészként kezdte pályáját, majd érdeklődése egyre inkább az akvarellfestés, az illusztráció és a rézkarc felé fordult. Kezdetben hagyományos vonalas rézkarctechnikával készített Budapest részleteit megörökítő lapokat, ám - az akvarellfestés iránti elhivatottságtól vezérelve - grafikában is egyre inkább a vízfestményhatás elérésére törekedett. Ehhez az akvatinta (foltmaratás) technikáját kezdte tökéletesíteni, Wartha Vince kémikus segítségével. A foltmaratás hagyományos eljárása során minden egyes tónusértéket külön maratnak a rézlemezen. Általában néhány tónusnál nem is használtak többet, mivel az nagyon megnehezítette az előállítás folyamatát. Az új eljárás révén egyrészt lehetővé vált a festői tónusok közvetlen visszaadása és maradéktalan akvarellhatás elérése, másrészt szemben az addigi tónusfokozatonkénti külön maratási fázisokkal, amelynek során a sötét tónusoktól a világosabbak felé haladva maratták a lapokat, Rauscher eljárásával a kész lap egyetlen nyomással volt létrehozható Rauscher 1902 körül kezdte a „pozitív" (ahogy a kortársak nevezték: Rauscher-féle) akvatinta módszerrel kapcsolatos kísérleteit, 1903-ban állította ki első e technikával készített lapját (Szélaknai bányászlak), melyet grafikai díjjal jutalmaztak. A Szélaknai részlet Rauscher eljárásának kiérlelt szakaszából való, a művész szándékának megfelelően akvarellt idéz, a fekete-fehér grafika tónusfokozatainak gazdagsága a napfény villódzását is képes érzékeltetni, az erős fény-árnyék átmenetek jellemzik. A Szélaknai részlet 1910-ben a Magyar Grafikusok Egyesületének egyik választható tacilletménye volt. F. E.
