Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - IX. A Művészház utolsó kiállításai

képeket" kívánt festeni Olaszországban. Somló Ilona későbbi visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a féléves kinntartózkodás alatt Berény sokat festett Szicíliában, elsősorban Taorminában, majd Nápolyban, Pompeiben a római romok között, és főleg Caprin. Erről a termékeny időszakról csupán néhány korabeli fotográfia és mindössze két festmény maradt hírmondóul: jelen képen kívül csupán a nemrégiben újra felbukkant Capri vízió című festményt ismerjük. Tárgyalt művünk a Művészház Nagy kiállításán debütált, majd a bécsi Kunst Salon „Brüko"-ban mutatták be 1914 márciusában, ezt követően 1915 nyarától a San Franciscó-i világkiállításon szerepelt, ahonnan feltehetően csak 1924-ben érkezett vissza Budapestre. A mű stílusában leginkább a Nyolcak utolsó, 1912-es tárlatán bemutatott Berény-festményekkel, illetve a szintén 1913-ban festett Bartók-portréval rokonítható, de expresszivitása - feltehetően az eladhatóság érdekében - visszafogottabb. Párhuzamát elsősorban Oskar Kokoschka művészetében leljük, akinek alkotásait Berény maga is elismerően ismertette ekkoriban megjelent műkritikáiban a Nyugat hasábjain. Ba. G. IX.24. Tihanyi Lajos (1885-1938) Dr. Ciaclan Virgil portréja, 1914 Olaj, vászon, 107x79,5 cm J. j. I.: 1914 Tihanyi Lajos MNG, Itsz.: 70.135 T Proveniencia: Párizsból, a művész hagyatékából. Kiállítva: 1914, „Ausstellung von Werken der 3 Künstler", Kunst Salon „Brüko", Wien, kat. 25. (Portrat Dr C, 1913, 1500 kor.); 1914, Nagy kiállítás, Művészház, kat. 137. (?) (Olajfestmény); 1918, Tihanyi Lajos kollektív kiállítása, MA, kat. 36 (Dr. Ciachan Virgilarck. [sic!], 8000 kor.); 1920, Lajos Tihanyi, Erste Ausstellung der Modernen Galerie Kunst und Wohnung R. Lorenz G.m.b.h., Bécs, kat. 2. (Porträt Dr. C V) R.; 1921, Lajos Tihanyi, Galerie Ferdinand Möller, Berlin, kat. 11. (Portrat Dr W. CT); 1925, Exposition Tihanyi œuvres 1914-1925, Sacre du Printemps, Párizs, kat. 5. (Portrait de M. C V ); 1927, Baumbach Galerie, Drezda; 1929, Group Exhibition of Paintings, Sculptures and Drawings by American and Foreign Artists, Brooklyn Museum of Art, New York, kat. 345. (Portrait of Man); 1970. Exposition Rétrospective de Lajos Tihanyi, La Galerie Entremonde, kat. 4. (Portrait de Chiaclan [sic!]); 1973, Tihanyi Lajos emlékkiállítása, MNG, kat. 31. (Férfiarckép). Irodalom: MA, 1918. október 15. R. címlap; Desnos, Robert: Tihanyi. Peintures 1908-1922. Paris, 1936. R. XIII.; Nagy Ildikó: Tersánszky Józsi Jenő és Tihanyi Lajos portréja Fémes Beck Vilmostól. (Adatok egy műgyűjtő arcképéhez) Művészettörténeti Értesítő 42 (1993) 1-2. sz. 40-47.; Budapest 1869-1914. Modernité hongroise et peinture européenne. Ed. Starcky, Emmanuel - Beke, László. Musée des Beaux-Arts de Dijon, Dijon 1995. 358. 228. (Majoros Valéria) R. 229.; Majoros Valéria: Tihanyi Lajos „Dr. Ciaclan Virgil portré". In: Uő.: Tihanyi Lajos írásai és dokumentumok. Budapest 2002. 479-480. R. 20. kép. A Nyolcak festői szinte kivétel nélkül érdeklődést mutattak a portéfestészet iránt. A téma iránti vonzódás különösen erősen mutatkozott Tihanyi Lajos 1910-es évekbeli művészetében. Egész sorozatot készített neves magyar írókról, költőkről, kritikusokról, művésztársairól, a kor progresszív szellemi elitjéről. Ciaclan Virgil portréja némileg kilóg e sorból, ugyanis Tihanyi román születésű, de Budapesten iskolázott ügyvédbarátja csak közvetett módon - elsősorban a Nyolcak más tagjain, Póron, Serényen és Fémes Beck Vilmoson keresztül - tartozott ehhez a társasághoz. Ciaclan Virgil a Nyolcak egyik első komoly gyűjtőjének tekinthető. Tihanyi művei is gazdagították kollekcióját, birtokában volt a csak nemrégiben, fotóról megismert, ma lappangó, 1908 körüli Piaci árus (Nagybányaipiac [?]) című műve mellett 1911-es Kis akt képe, a szintén 1911-es Tájkép kanyargó úttal című festménye és Birkózók című grafikája is. A festő élete végéig egyik legjobb barátjának tudhatta a későbbi marosvásárhelyi prefektust, ennek ellenére a mű modelljének sohasem sikerült a róla készült portrét megszereznie, ugyanis Tihanyi mindig is egyik legsikerültebb művének tartotta, nem volt hajlandó megválni tőle, s vidéken „eldugni". A portrét a Muvészház bécsi vendégszereplésének ellenkiállításaként elhíresült Kunst Salon „Brüko"-ban rendezett csoportkiállításon mutatták be első alkalommal 1914-ben, ahol Tihanyi két tájképét, Pór Leo és Bölöni György portréja mellett két önarcképét és egy arcképtanulmányát állította ki, amely esetleg a Ciaclan Virgil-portré ma lappangó vázlata lehetett. A Dr. Ciaclan Virgil-portrét szinte minden jelentős későbbi kiállításán is bemutatta Tihanyi. Ba. G.