Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - IX. A Művészház utolsó kiállításai

IX.22. Berény Róbert (1887-1953) Jelenet IV., 1912 Olaj, vászon; 74x94 cm J. a vászon hátán: Berény [3.] Antal-Lusztig gyűjtemény, Debrecen Kiállítva: 1912, Nyolcak, Nemzeti Szalon, kat. 8. R. 12-13. oldalak közti képmelléklet; 1914, „Ausstellung von Werken der 3 Kunstler", Kunst Salon „Bruko", Wien, kat. 4. [Phantasie, 1000 kor.); 1915, Panama-Pacific International Exposition, San Francisco, kat. (A különböző katalógusokban eltérő számozással [36, 29], My Happy, Merry, Sad, Indifferent and Jealous People Beneath the Town), 1916, Post Exposition Exhibition in the Department of Fine Arts - Panama-Pacific International Exposition, San Francisco, kat. 98.; 1963, Berény Róbert emlékkiállítása, MNG, kat. 17. (Jelenet I) R. Irodalom: Bölöni György: A Nyolcak. Világ, 1912. november 15, 12.; B-t: A „Nyolcak"kiállítása. Népszava, 1912. november 24, 10-11.; Szíj Béla: Berény. Budapest 1964. 14. R. ksz. 10.; Németh Lajos: Modern magyar művészet. Budapest 1968. 48.; Gordon, Donald E.: Modern Art Exhibitions 1900-1916. Selected Catalogue Documentation. München, 1974, II. kötet, 635. R. I. kötet, 240; Szíj Béla: Berény Róbert. Budapest 1981. 9. R. ksz. 2 ; Magyar művészet 1981. I. 570. R. ksz. 1098.; Bárki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében. In: A modell 2004. 462-468.; Bárki Gergely: Berény Róbert: Jelenet IV. In: Magyar festészet 2004. 276 R. 277. A korai Berény-művek közül legtöbb alakot felvonultató, Jelenet IV. című kompozíció témája mára kortársak számára is megfejthetetlennek bizonyult. A Népszava újságírója a Nyolcak 1912-es kiállítását ismertető cikkében így írt: „»Jelenet« című képén az elmosódó alakok, mint hatalmas, természetfölötti, álombeli emberek, csoportosulnak, mozognak." A megoldáshoz nem visz közelebb a San Franciscó-i világkiállítás katalógusában megadott, feltehetően Berénytől származó hosszabb cím sem, mely valószínűleg erre a képre vonatkoztatható. A mű elkészülte idején Berény közeli kapcsolatba került a freudizmussal, s annak legjelesebb magyarországi képviselőjével, Dr. Ferenczi Sándorral, aki egyik tanulmányában éppen arra mutatott rá, hogy „Freud és tanítványai mindenekelőtt a mítoszokat tették vizsgálódásuk tárgyává". Berény szintén a pszichoanalízis révén juthatott ebbe az álomszerű, mitikus világba, de nem csupán témájában számított újdonságnak ez az ismeretlen, mégis ősinek tűnő, kultikus rituálét megjelenítő kompozíció. A festő stílusa is gyökeresen megváltozott ekkor Kiállított munkáival kapcsolatban