Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - IX. A Művészház utolsó kiállításai

IX.7. Vedres Márk (1870-1961) Emberpár, 1903 Bronz, m.: 35,5 cm J. a talapzaton oldalt b.: Vedres Márk Firenze (folyóírással) 1903 MNG, Itsz.: 56.697-N Proveniencia: a Fővárosi Képtár vásárlása a művésztől. Kiállítva: 1904, Téli Kiállítás, Műcsarnok {Bronzcsoport); 1914, XXXIX. Jahresausstellung, Künstlerhaus, Wien, kat. 141. (Menschenpaar, 1000 kor); 1962, Vedres Márk emlékkiállítás, MNG, kat. 6.; 1959-2002 és 2003-2005 kozott MNG állandó kiállítás. Irodalom: Bölöni György: Vedres Márk. Aurora, 1911. április 8. 1-6.; Elek Artúr: Vedres Márk. Nyugat, 1917. 865-873.; Meiler Simon: Vedres Márk újabb szobrai. Műbarát, 1922. 85-88.; Heitler László: Vedres Márk. Budapest 1973., Magyar Művészet 1981. I. 489-491. (Nagy Ildikó) Vedres 1902-14-ig Firenzében élt, de rendszeresen részt vett a hazai kiállításokon. A Művészházban 1913-tól szerepelt, és 1914-ben 16 szobrát mutatta be a Művészház kiállításán a bécsi Künstlerhausban. Ezzel a kollekcióval áttekintést adott addigi munkásságáról 1903-tól kezdve. Az együttes legkorábbi darabja az Emberpár, amely elsőként jelezte a szobrász magára találását. Párizstól és Rodm hatásától elszakadva, Firenzében - a saját szavaival - egy „új világ tárult fel" előtte. Az olasz reneszánsz kisbronzok és Adolf Hildebrand hatására alakította ki új stílusát, melynek legkorábbi példája ez a kisplasztika. Benne a századfordulón népszerű Ádám és Éva motívumot fogalmazza újjá, de már egy megváltozott művészet-eszmény szellemében. Felismerte, hogy számára nem a lelki dráma, a mozdulatokból leolvasható érzelmek és szenvedélyek megjelenítése a fontos, hanem az emberi test szerkezete, tiszta körvonala, a kompozíció egyensúlya és nyugalma. Az élet pillanatnyi eseményein felülemelkedve, magának az emberi létezésnek a kifejezése. Ülő, álló, lépő aktjait elvont ritmusok szerint komponálta bele a térbe, ezáltal eltávolította őket az élet reális helyzeteitől, és megteremtette azt a harmóniát, amelyet a kortársai egyre inkább megkérdőjeleztek. N. I.