Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - VI. Egyéni kiállítások és a Keleti kiállítás
időszakában, 1906 és 1912 között készült, éppen azért, hogy a festményen már a letisztult vonásokkal dolgozhasson. Az itt kiállított négy grafika ezen időszaknak legfontosabb állomásait, illetve azoknak előkészítését jelöli. Az Önarcképhez tartozó festmény nem ismert. A grafikai megoldások alapján 1907-1908-as párizsi tartózkodásából hazatérve készíthette, amikor a fauve-okra jellemző stílusjegyekkel kísérletezett mind festményen, mind rajzain. A vaskosan, szaggatott tollvonásokkal felvitt árnyékok a fauve-os időszak festményeinek masszaként a vászonra hordott, erőteljes színfoltjait idézik. Az 1909-es évben nemcsak festészete, de grafikai munkássága is megváltozott. Új festői célok kezdték érdekelni. Ahogy Dr. Sztrakoniczky Károly fogalmazott egy, a Nyolcak 1911 -es tárlatával kapcsolatban írott cikkében, a társaság festőit a „formák valőrjének" kutatása hozta egy alapra. 17 A formák éppúgy nem hagyják egymást érintetlenül, mint a színek, Kernstokot elsősorban ennek a formakontrasztnak a megéreztetése érdekelte. Ilyen jellegű munkáin 1908-tól kezdve egyre inkább a testek struktúráját, tömegét és legjellemzőbb formáját kereste. A végtagokat a mozdulatok kifejezőbbé tétele végett megnyújtotta, az ujjakat kecses zárt legyezőre emlékeztető vonalakkal éreztette, míg a fej méretét csökkentette a részek harmonikus aránya érdekében. Az Ifjú című tanulmányrajz - tobb száz társával egyetemben - előkészítő tanulmánya volt a hasonló címen 1909-ben kiállított olajfestménynek. Az 1909-ben elkezdett lovas-motívumot is továbbfejlesztette, ahol immáron nemcsak a testek felépítése, hanem ló és lovas mozgásának formai torzításokkal való kifejezőbbé tétele is érdekelte. A Lovas című tanulmányrajzon az ágaskodó ló "arát megnövelte, hogy a megbillenő lovas stabilitást nyerjen, míg utóbbinak a kép egésze szempontjából jelentéktelen kezét már nem is ábrázolta, a karját csak két kecses ívű vonallal jelezte. A ló és lovasa mozgásának számtalan fajtáját kísérletezte ki hasonló rajzokon, az ugratástól kezdve a száron vezetésig, amelyek mind egy nagyméretű kompozíció, a Lovasoka víz partján című festményhez (MNG) készültek. A festményt az 1911 -es Nyolcak-tárlaton mutatta be, de a téma továbbra is foglalkoztatta. Az 1911-es festményt talán túl kimértnek, klasszikusnak találta, ezért később grafikában és akvarellben is megalkotta ennek mozgalmasabb változatát. A kései változatokon a csoportfűzés dinamikusabb lett, az előtér álló alakjait elhagyta, és az egész teret lendületben lévő lovasokkal töltötte meg. A tájképet is ehhez a dinamikához igazította: az egyenes túlsó part helyett az egész kép terét szervező, hullámzó partszegélyt rajzolt, ahol a talaj mélyedései és domborulatai mind a különböző mozdulatokat emelik ki. K. B. VI.9. Tibor Ernő (1885-1945) Városrészlet, 1910 korul Olaj, vászon, 118x118 cm J. j. I.: Tibor Ernő Magántulajdon Kiállítva: 1910, Tibor Ernő gyűjteményes kiállítása, Művészház, kat. I/7. (Kilátás a műtermemből a piaczra, 1800 kor.) VI.10. Italo (Italico) Brass (1870-1943) Regatta (Tengeri ünnep), 1910 körül Olaj, vászon, 49,5x64 cm SzM, Itsz.: 4085 Proveniencia: vétel a Művészház kiállításán 1911-ben. Kiállítva: 1911, Italo Brass és Lándon Vilmos gyűjteményes kiállítása, Művészház, kat. V/11. (Regatta); 1911, Kollektiv-Ausstelung Italico Brass, Venedig, Galerie Heinemann, München, kat. 41. (angekauft von dem Kgl. Ung. Ministerium für Kultus und Unterricht für die National-Galerie in Budapest).
