Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - VI. Egyéni kiállítások és a Keleti kiállítás
VI. EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK ÉS A KELETI KIÁLLÍTÁS A Művészház az első egyéni kiállítást 1910 őszén rendezte a nagyváradi Tibor Ernőnek, aki itáliai és bretagne-i képek mellett szülővárosának látképeit is bemutatta. A második egyéni tárlat a ma már alig ismert Kövér Gyuláé volt, akinek kiállításán a korabeli beszámolók alapján számos mű elkelt, többek között a főváros is vásárolt képet tőle.' Mindkét kiállítást a Művészház ideiglenes helyiségeiben, az Erzsébetvárosi kaszinó Városligeti fasori helyiségeiben rendezték meg. Csak ezt követően, 1911 tavaszán került sor a Kristóf téri új helyiségekben Rippl-Rónai József retrospektív tárlatára. A kiállítás nyitva tartása alatt tartott tisztújító igazgatósági ülésen Rippl-Rónait választották a művésztanács elnökévé, és megtárgyalták a következő kiállításokra történő jelentkezéseket. 2 A kiállítások sztárjai: Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, Vaszary János nemcsak festményeket, hanem nagy grafikai anyagot is kiállítottak, és az állam a festmények mellett ezekből is vásárolt. 1911 őszén három egyéni kiállítás követte egymást. Az olasz Italo Brass egy magyar szobrásszal, Lándori Vilmossal együtt mutatta be munkáit. Brass, aki korábban Münchenben „Hollósy tanítványa volt s itt Ferenczy, Grunwald és Csok, Parisban pedig Fényes és Vaszary tanulótársa volt", 3 velencei látképeivel és életképeivel látogatott Budapestre. Ezen a kiállításon is elkelt pár mű, és - mint az a Münchenbe továbbutazó kiállítás katalógusából kiderül - Brass egy-egy festménye Nemes Marcell, illetve a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került J Ezt követően Tornyai János kapott lehetőséget arra, hogy hosszú idő után nagy anyaggal léphessen a budapesti közönség elé: „kétszáznál több képével jelent meg a Művészházban, nagyobbrészt e tízéves elvonultság eredményeivel", 5 és a kiállításon „tanítványának", Kovács Marinak közel három tucat képe is látható volt. A kiállítást háromnapos aukció zárta le. Az 1911 őszi szezon Kernstok Károly retrospektív kiállításával zárult. Az 1912-es év tavaszi szezonjában - ugyancsak egymást követően - két egyéni kiállításra került sor a Művészházban. A Művészház az egyéni kiállítások keretében a befutott középgenerációs mesterek mellett a fiatalabb vidéki művészeknek is lehetőséget nyújtott a bemutatkozásra, és előfordult, hogy vidéken már kiállított anyagukkal érkeztek a Művészházba. Ennek jegyében Kővári Szilárd 6 kassai festő állította ki „körülbelül hat évi munkálkodásának eredményét", 7 amelyet előzőleg szülővárosában mutatott be. Ezt követte Vaszary János retrospektív tárlata, amelyen a fő hangsúlyt a legfrissebb munkák kapták. Az évadot záró harmadik zsűrimentes kiállítással párhuzamosan Bíró Mihály gyűjteményes kiállítását rendezte meg az egyesület. Amint a művészt a sajtó jellemezte: „Bíró Mihályt plakátrajzolónak ismeri a közönség, pedig voltaképpen izgató és lázító publicista, a ki vezércikkeket és szatírákat fest". 8 A katalógus előszavában Böloni György méltatta Bíró jelentőségét, és bevezetőként megemlíti, hogy „pár évvel korábban a szenzáció erejével hatott a főváros utcáin a szociáldemokrata párt néhány plakátja". 9 Z. A. A Keleti kiállítás 1911 áprilisában négy magángyűjtemény anyagátállították ki a Művészházban. Vitéz Miklós, Kozma Lajos, Rippl-Rónai József és Brummer József japán, kínai és indiai fametszetei, festményei és plasztikái szerepeltek néhány kongoszudáni és új-guineai szobor és maszkfaragvány kíséretében. A kiállítás terve feltehetően 1910-ben Párizsban fogant, ahol Brummer József, Kozma Lajos és Rippl-Rónai József egy közös, keleti gyűjteményeiket bemutató kiállítás gondolatát körvonalazták. 10 Az elgondolás első, szerényebb megvalósulásának helyszíne még ugyanebben az évben Kaposvár lett. 1911 tavaszán a Művészház budapesti, Kristóf tér 2. szám alatti kiállítóhelyén, hat teremben 309 keleti és afrikai tárggyal nyílt meg a Keleti kiállítás. 1 ' A kiállított anyag meghatározó részét keleti festmények és fametszetek alkották (125 japán fametszet és festmény, 56 kínai festmény, 3 koreai festmény és 45 perzsa és indoperzsa miniatúra). Az alkotások zöme a 18. századnál nem volt régebbi. A japán fametszetek és festmények jelentős számát korabeli népszerűségük indokolta, a kínai vagy koreai tekercsképek gyűjtése és bemutatása viszont kifejezetten ritkának számított a 20. század elején. Az afrikai faragványok első magyarországi kiállítása ugyancsak figyelemre méltó kezdeményezésnek számított.
