Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)
II. HÁROM SZÓLAMBAN A LENGYEL ÉS MAGYAR MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZETTÖRTÉNETRŐL ÉS TÖRTÉNELEMRŐL - Tokai Gábor: Lengyelország és Magyarország művészeti kapcsolatai a két világháború között
A legvilágosabban jelentkezik a visszaadott valóság dekorációs felfogására való hajlam és a forma expresszionista kezelése". A Magyarság 1934 november 10-i számában egy cikk számol be arról, hogy a kiállítás angol rendezőségének elnöknője a magyar egyesület elnökét tájékoztatta a magyar csoport átütő sikeréről. 43 Meghívott lengyel grafikusnők is kiállítottak magyar képzőművésznők mellett az 1936 október 15-én a budapesti Vigadó Nemzetközi Clubjában a Nők Nemzetközi Művészklubja (Women's International Art Club) rendezésében nyílt kiállításon. A kiállítás rövid ismertetője alapján 44 a lengyel kiállítók népies ihletésű friss fametszetekkel jelentkeztek, amelyek mellett előnytelen kontrasztként halhattak a magyar művésznők festményei, melyek közt „inkább a régi iskolákból való képek vannak nagyobb számban". A tárlaton a modern szemléletű festőnők közül csak Futásfalvi Márton Piroska, R. Lóránt Erzsébet és Szuly Angéla képviseltette magát (a fentiek alapján bizonyára viszonylag kevés művel), míg két évvel korábban rajtuk kívül Bartoniek Anna, Endresz Alice és Hranitzky Ilona is erősítette a modern magyar szekciót. 45 Ennek ellenére a kiállítás „nagyon jó visszhangot kapott." 46 Bár a különböző országok képzőművésznőinek egymás közti kapcsolata kevésbé lehetett függvénye az egyes államok közti politikai és kulturális kapcsolatok alakulásának, 47 a lengyel grafikusnők meghívása nyilván nem volt független magyar művészeink lengyelországi sikereitől, és bizonyára nem véletlenül esett egybe a két ország kapcsolatainak felélénkülésével. Lengyel és magvar művészek szerepeltek együtt egy speciális tematikájú nemzetközi tárlaton is: az 1930 tavaszán a Nemzeti Szalonban nyílt Nemzetközi Alpin Képkiállításon. 48 A résztvevő 13 lengyelországi művész zömében zakopanei illetőségű volt. A korszak lengyel művészetében gyakori téma a sport - mint a modern életforma jellegzetes velejárója -, a téli sportoknak pedig (itt az alpinizmusnak) Zakopane volt a központja. Megemlítendő, hogy Zakopane más szempontból is jelentős volt a lengyel művészek számára: az itt megőrződött népi kultúrából merítettek ihletet a nemzeti művészet kialakításához. A korszak lezárását Magyarországon a világháború vége jelentette, mivel all. világháború kirobbanása nálunk nem okozott a lengyelekéhez mérhető politikai és kulturális törést. A két nemzet közti kapcsolattartás a háború évei alatt kényszerűen a magyarországi menekültekre korlátozódott. A magyar kormány kulturális téren is megpróbált a lengyel menekültek érdekében tenni. Gyermekeik számára oktatási lehetőséget biztosított: a 35 elemi iskola mellett Magyarországon működött a korabeli Európa egyetlen lengyel tannyelvű és tantervű középiskolája, és közel 500 lengyel fiatal tanult az ország egyetemein. A társadalom szimpátiájának a jele, hogy 1943 júniusában még ha csak néhány napra is - az Alkotás Művészházban egy kis tárlatot is összehoztak a menekültek munkáiból. 49 A tárlaton 23 festő és grafikus, 3 szobrász és 2 fotós mellett hatvanhetén állítottak ki iparművészeti tárgyakat és kézimunkát. 50 Lengyelország és Magyarország művészeti kapcsolatai a két világháború közti időszak politikailag kevésbé kedvező viszonyai közt tehát főként az állami ideológia által is befolyásolt kölcsönös bemutatkozásokra korlátozódtak, azonban a két nép tudatába a századok alatt beivódott rokonszenv nemcsak e kiállítások fogadtatásában érezhető, hanem bizonyos művészeti területek önszerveződő kapcsolattartásában is tetten érhető. Tokai Gábor 1. A két világháború közti időszakra vonatkozó fontos forrás az 1936-ban kiadott kétnyelvű, reprezentatív album: Magyarország és Lengyelország. Magyar-lengyel kapcsolatok a történelemben, kultúrában és gazdasági téren. Szerk.: Huszár K. nyug. m. kir. miniszterelnök. Athenaeum. BudapestWarszawa, 1936. A történelmi kapcsolatokra vonatkozóan ld. még az alábbi kél összefoglalás vonatkozó részeit: Szokolay K.: Lengyelország története. Balassi Kiadó. Budapest. 1996; Kapronczay K.: A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok évszázadai. Mundus Kiadó, Budapest. 2000. A harmincas évek lengyel-magyar politikai kapcsolataira Id.: Czettler A.: Leng)'el tervek Közép-Európa újrarendezésére és Kárpátalja visszatérése a magyar anyaországhoz 1939 márciusában. „Magyar Szemle". 2001. 7-8. és 9-10. sz. 2. Bár 1921-ben létrehozták Magyarországon a Magyar-Lengyei Kamarát, Varsóban pedig 1923-ban a Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamarát, és 1925-ben kereskedelmi egyezmény megkötésére is sor került, a hasonló gazdasági profil miatt a két ország kereskedelmi kapcsolatai is jelentéktelenek maradtak.
