Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

II. HÁROM SZÓLAMBAN A LENGYEL ÉS MAGYAR MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZETTÖRTÉNETRŐL ÉS TÖRTÉNELEMRŐL - Szymon Brzeziński: A „kultúra közös alapjáért". Politika és kultúra a magyar-lengyel kapcsolatokban (1918-1939)

A „KULTÚRA KÖZÖS ALAPJÁÉRT". POLITIKA ÉS KULTÚRA A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOKBAN (1918-1939) Az első világháború befejezése után Lengyelország és Magyarország helyzete az 1914 előtti időszakhoz képest gyökeresen megváltozott. A lengyelek visszanyerték, majd az elkövetkezendő években meg is védték függetlenségüket. A versailles-i döntés e függetlenségi törekvések nemzetközi elismerését jelentette. A magyarok számára viszont a nagyhatalmak gyalázatos ítélete, a háborút lezáró békeszerződés következtében a magyar államiság történelmi határai megszűntek. Az OsztrákMagyar Monarchiában a magyarok újkori történelmük egyik legkedvezőbb időszakát élhették, mely kedvező állapotot egy kicsi, természeti kincseitől megfosztott, ellenséges szomszédokkal körülvett és nemzetközileg elszigetelt ország problémái váltották fel. Amennyiben Lengyelország megtámadja a versailles-i békerendszert, ez a fellépés azonos lett volna államiságának teljes megkérdőjelezésével. A két világháború közötti időszakban Magyarország alapvető politikai céljának azonban a béke-konferencia, s konkrétan a trianoni békeszerződés (1920. VI. 4.) határozatainak érvénytelenítését tekintette. Az eltérő történelmi kiindulópontokból következik, hogy az 1918-1939 közötti időszakban a magyar-lengyel kapcsolatok nem mondhatók sem egyszerűeknek, sem egyértelműeknek. Magyarországgal kialakított kapcsolatai során Lengyelországnak saját regionális érdekeit szem előtt tartva figyelembe kellett vennie az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak álláspontját is. Magyarország esetében a tartós szövetségek megkötése nagy jelentőséggel bírt, mivel a nemzetközi elszigetelődésből való kitörés lehetőségét teremtette meg.

1 A történészek általában a kölcsönös kapcsolatok fejlődésének két erőteljesen körvonalazódó szakaszát különböztetik meg. A külkapcsolatok terén az 1920-as évekre a kezdeményezés és az együttműködés hiánya a jellemző. Lengyelország szorosabb szövetséget Romániával épített ki, valamint fontos partnernek minősítette a csehszlovák államot is. A magyarok számára a további nehézséget a kisebbségi politika jelentette. A „Kis-Magyarország" határain kívül ragadt magyarság sorsának javítása a nemzet számára kulcsfontosságú volt. A többnemzetiségű Lengyelország ebben a kérdésben nagyon óvatosan járt el, ezért a magyar-lengyel szövetség koncepciója 1920-ban még nem aratott sikert. Az 1930-as években, különösen az évtized közepén azonban megváltozott a helyzet. A két ország miniszterelnökei, Gömbös Gyula 1934-ben, Marian Zyndram-Kościałkowski 1936 tett látogatást a másik országban, de Horthy Miklós kormányzó csak 1938 februárjában utazott Lengyelországba. Szoros együttműködésre a Csehszlovákia sorsával kapcsolatos döntések idején került sor - amikor egy közös, magyar-lengyel határ lehetősége is körvonalazódott. A magyarországi németbarát politikai vonal sajnos nagy szerepet játszott a nézetkülönbségek erősödésében, így a magyar kormányoknak a magyar-lengyel szövetséghez fűzött reményei nem vágtak egybe Varsó célkitűzéseivel. Az egyes területeken a külpolitikában fennálló különbségek ellenére a kooperációnak valós eredményei is születtek. Ide sorolható a kultúrpolitika szorosabb kapcsolatokat szorgalmazó terve, amely az 1930-as évek nagypolitikai kezdeményezéseivel függött össze. A több éven át vallásés közoktatásügyi miniszter, a magyarországi modern közoktatás megalapítója, gróf Klebelsberg Kunó a nemzetközi tudományos együttműködés programját is kidolgozta. Saját szavaival élve „a kulturális minisztériumot hadügyminisztériumként"

2 kezelte, s a határokon túl akár csak jelképes szövetségeseket is kereső Magyarország finnugor ..jőbarátaival" - Finnországgal és Észtországgal - széleskörű kulturális együttműködést alakíthatott ki. A magyar-lengyel kapcsolatok szintén ebbe a kulturális programba ágyazódtak bele, amelynek kiépítését Klebelsberg már az 1930-as varsói látogatása során felvetette. Ekkor körvonalazódott a Varsói Magyar Kulturális Intézet megalapításának ötlete. Az 1934 októberében aláírt kétoldalú egyezmény értelmében a terv életbe lépett, és egy évvel később, Klebelsberg utóda, Hóman Bálint történész látogatása alkalmával meg is nyílt a Magyar Intézet. A Budapesti Lengyel Intézet 1939-ben kezdte el tevékenységét. E kapcsolatok