Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Hit és vallás

Hit és vallás BK: „Miután nemzedékeken át csak különös alkalmak kedvéért festettek festőink vallási tárgyú képet, a háború közben és azóta felserdült nemzedékeknek a biblia lett a fő megihlető forrása."

20 Az avantgárd művészei a keresztény ikonográfián keresztül általános emberi, társadalmi, erkölcsi kérdésekre reflektáltak. Uitz Béla hidegtűje, a Siratás (1916) a pieta ikonográfiái típusán keresztül az első világháború okozta szenvedéseket fogalmazta meg. Uitz alakjai korának emberei, gesztusaik, mimikájuk igen expresszív, de mivel a művész követi a reneszánsz kompozíciós mintaképeket, a néző ráismer a szenvedéstörténet képére, és a jelenet méltóságot, általános érvényt kap. Uitz háborús témájú grafikái a tiltakozás jegyében születtek. Krisztus szenvedéstörténete általánosabb tartalmat hordoz az „ifjú rézkarcolók

v munkáiban. A passió mint az átélt szenvedések előképe jelenik meg, így belenyugvásra ösztönöz és egyúttal vigaszt is nyújt Szőnyi István Krisztus sírbatétele és Tarjáni Simkovits Jenő Aratás című rézkarcán. A jót gúnyoló és megalázó gonosz mint az emberiség örökké létező kísértője jelenik meg Varga Nándor Lajos Krisztus ruhájára kockát vetnek és Patkó Károly Golgotha című rézkarcán, s ez a korukbéli nézőkben a magyarság végzetének képét is jelentette. Szőnyi István Feltámadása, eredeti, a hagyományos ikonográfiától eltérő ábrázolása Krisztus feltámadásának, mely az új interpretációban a megújulás, a jövőbe vetett hit látomásos megfogalmazásává vált. Ahogy az Árkádia-jeleneteket felváltották a népi témák, úgy a passiójelenetek helyét a tenyeres-talpas falusiak jámbor és misztikus hitéletének ábrázolása vette át. Aba-Novák Mene tekel ufarszin és Szőnyi Illés elragadtatása című grafikája a vidék népének gondos tanulmányozására és a népi vallásosság mély megértésére vall. A fametszők is felhasználták a bibliai történeteket, mint egyetemes érvényű értékek hagyományát. Gáborjáni Szabó Kálmán Jézus élete sorozata (1927) és Buday György illusztrációi Mauriac Jézus élete című művéhez (1936) saját bensőséges hitüket vonatkoztatták a kor emberére. Felfogásukban a keresztény etika összefonódik a szociális érzékenységgel és felelősségtudattal. A szociáldemokrata munkásmozgalom és a polgári radikális gondolkodók antiklerikális nézeteinek terjedése és a Tanácsköztársaság egyházellenes intézkedései miatt megrendült történeti egyházak a húszas években megerősítették missziós tevékenységüket, amelynek során kapaszkodót ígértek az értékváltás leküzdéséhez, és szilárd, értékálló normák szerint működő közösség lehetőségét kínálták a modern kor emberének. A katolikus egyház üzenete közvetítésére nagyobb mértékben akart támaszkodni a művészetre. Kevesen kapcsolták össze ezt a szándékot a művészi megújulással, modernizálással, így az csak óvatos lépésekkel haladt. Hosszabb folyamat után 1930 körül alakultak ki az egyházművészeti koncepciót kidolgozó és megvalósító intézmények. A vallásos művészeti pályázatok és kiállítások fokozódó spirituális elmélyülésről tanúskodtak, ami a korábbi üres retorika, hatalmi-politikai reprezentáció helyett, modernebb felfogáshoz, hitelesebb hanghoz vezetett. A római ösztöndíjasoknak nagy szerep jutott e téren. A vallásos művészet addigi gyakorlata, azaz a kiállításokra szánt, főként az esztétikai tartalomra koncentráló alkotások helyett 1930 után fő céllá vált a szakrális használat, a templombelsők Szőnyi István, Złożenie Chrystusa do grobu I Krisztus sírba tétele I Deposition, 1921, 11/83