Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Folklór - - Hétköznapi falusi élet

Ferenc 1939-ben állította össze 12 linóleummetszetből álló albumát, az erdélyi tájat, falut, temetőt a századelőre jellemző lágy, dekoratív körvonalakkal ábrázoló grafikákból. Észak-Erdélynek a bécsi döntést követő 1940-es visszacsatolása után állami ösztöndíjjal támogatták a művészek erdélyi tanulmányútjait. Nagy Nándor több nyarat töltött a Nyárád folyó mentén. A Gát a Nyaradon az idilli táj és a szemlélődő ember összhangjának harmóniáját sugározza. Hosszabb erdélyi tartózkodásra vállalkozott Bordás Ferenc, és az ennek során készült rajzaiból állította össze fametszetes albumát 1943-ban. A hagyományos téma és a részlethű ábrázolás újszerű együttest alkot a modern fényképészet által bevezetett nézőpontok alkalmazásával. AM: A folklor (vagyis angolul: folk-lore = nép-tan) felöleli a szóbeli irodalom különböző fajtáit illetve a múlt ének-zenei és koreográfiai hagyatékát. Ma már nagyon ritkán találkozunk szájról szájra ter-jedő autentikus folklórral. Leggyakrabban akkor fordulunk szívesen a korunktól már idegen folklór felé, amikor saját meggyengült identitásunkat építjük - akkor az ősi néprajz, vagyis a „néptan" hivatott biztosítani számunkra a hagyományok fenntartását, hogy a régi-régi, jól bevált mintákra támaszkodhassunk. A folklór szabályozó funkciója többek között a csoportkötelékek megtartásán alapul, de ez csak arra a társadalomra vonatkozik, mely számára ama folklór az egyetlen elérhető szimbolikus valóság. Időnként azonban egy-egy társadalmi csoport hagyományaira támaszkodva sikerül felépíteni egy egész nemzet új arculatát. Lengyelországban van két ilyen csoport, amelyek a 20. század elejétől a nemzeti önazonosság építőanyagaként szolgáltak a kultúrában. Az egyik ilyen a zakopanei góraloké, a másik pedig - mint ahogy egész Európában - a parasztságé. Amennyire a népművészet, amit a korábbi hatalomnak sikerült teljes egészében megutáltatnia, 1989 után még sokakban továbbra is idegenkedést kelt, a góral kultúra éppen ellenkezőleg: virágkorát éli, ami jól látható napjainkban a lengyel reklámokban. A góralok hirtelen a lengyelség fáradhatatlan védelmezőivé és a lengyel ízlés kifejezőivé váltak. A góralsághoz való vonzalom egyébként az egész legutóbbi száz esztendőn keresztül folyamatosan tart - a góral folklór hangadója kezdetben Tytus Chałubiński (1820-1889) lengyel orvos és természetbarát, a Tátrai Társaság alapítójaés a góralok pártfogója volt. Legnevesebb góral barátja a zenész, énekes és mesemondó Jan Krzeptowski Sabala volt. A Podhale legfontosabb városai voltak és maradtak: Nowy Targ és min-denekelőtt Zakopane. Ez utóbbi 1886-ban kapta meg a gyógy- és üdülővárosi rangot, amely hozzájárult gyors fejlődéséhez. A 19. században a zakopanei góralok Pestre jártak dolgozni, leküzdve útközben az Alacsony Tátrát és a Szlovák Rudavát. ,A fő határátkelő csapások még a lengyel királyságok idejéből - elkerülték a Magas Tátrát, az. egyik Czorsztynon át a Szepességbe, Késmárkra, a másik Jordanówon keresztül Árva vármegyébe vezetett."

1

^ A „magyarszki" oldalon, ahogy Zakopanéban mondják, könnyebb volt az élet, olcsó a bor és sok a napsütés. A magyarokhoz járt dolgozni például Klemens Bachleda, a híres zakopanei góral, hegyi túravezető és hegyi mentő. 1848-ban a Tátrán keresztül érkezett Lengyelországba a magyar Népek Tavasza, amelyben lengyelek is harcoltak. Egy akkori zakopanei hámor (vagyis vaskohó) osztrák tulajdonosa, Emanuel Homolacz azonban nem akart eladni öntöttvasat Magyarországnak, mondván, hogy ott fegyvert gyártanak belőle a szabadságharcosok részére. Ugyanezen a Tátrán átvezető úton csempésztek át embereket Magyarországra a lengyelek a II. világháború idején. Nagy Nándor, Tama w Nyárád I Gát a Nyaradon I Dyke on the Nyárád, 1938, 11/78