Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Folklór - - Hétköznapi falusi élet

Folklor Hétköznapi falusi élet BK: „...a mai író és művész nem elkülönült, önmaga elefántcsonttornyába zárkózott széplélek, hanem: művészember, akinél egységbe forr a művész az emberrel. Ember: aki egy közösségnek, népnek tagja..."

17 A 19. századi magyar művészet központi gondolata a nemzeti művészet megteremtésének eszméje volt. A sajátosan magyar művészet jegyében készültek a történelmi festmények és a népéletet ábrázoló zsánerek. A nemzeti művészet eszméjét követte a szecesszió mozgalma is, mely - csatlakozva az európai művészet újítási törekvéseihez - egyúttal felfedezte és felhasználta a népművészet formakincsét. Ezt a tudományos igényű gyűjtés és a népi ornamentikáról folytatott heves viták készítették elő, amelyek szorosan kapcsolódtak a nemzeti identitás kérdéseinek felvetéséhez és az érvelés során felhasznált őstörténeti kutatásokhoz, a történeti gyökerek kereséséhez. A népművészet formakincsének felhasználása különösen termékenynek bizonyult az építészetben, az iparművészetben és a zenében. Kozma Lajos építészeti, belsőépítészeti, grafikai és könyvművészeti munkássága kiemelkedő példája a népművészet, a népi iparművészet tudatos, elemző felhasználásának úgy, hogy a művész egyéni látásmódján átszűrt motívumok összecsengjenek a modern törekvések eredményeivel. Kozma munkássága népi és modern összekapcsolásának jegyében folytatódott az első világháború után is. csatlakozva az ország talpraállását a kulturális szféra és a minőségi termelés fellendülésétől remélő iparművészek, könyvkiadók törekvéseihez. Turi Polgár István a nagy formátumú Kozmához képest a késő szecesszió kismestere. Ady Endre verseihez készült színes linóleummetszetei kétségtelenül látványosak, de tisztázatlanul és következetlenül élnek a népi ornamentikakinccsel. Turi Polgár egyoldalúan interpretálja a költőt, csak a nemzeti érzület pátoszára fókuszál. A versek nyomán megrajzolt látomásai mitikus időben zajlanak, szinte semmit nem engednek átsejleni Ady kritikus hangjából, a kortárs élet pezsgéséből, mely a költő lírájának ihlető forrása. Ez a fajta nem elemző, inkább a felszínen mozgó folklorizmus jellemzi Pekáry István népszerű parasztzsánereit a festészetben és a Magyar tánc mappa színezett rézkarcaiban. Nem véletlen, hogy Pekáry képzőművészeti munkássága összhangban van dekoratív szőnyegterveivel, s hogy mappájának motívumait képeslapon sokszorosították. A rendkívül dekoratív, humoros és anépművészet naivitását imitáló művekegy a kultúrpolitika által ösztönzött folklorizáló tendenciát képviselnek. A népművészetet a modern ízlésen átszűrő iparművészet, fotóművészet és reklámgrafika egy idilli világot állít a néző elé. s ezek a médiumok fontos szerepet játszottak az idegenforgalom és a külkereskedelmi reklám által felhasznált, tudatosan épített Magyarország-imázs megteremtésében. A direkt folklorizálással éles ellentétben állt Buday György ars poeticája, aki az ősi paraszti kultúra mélyrétegeinek feltárására törekedett, és a népköltészet világát ragadta meg a modern grafika művészi eszközeivel. A romantikus népfelfogással szemben Buday mozgatórugója a valós megismerés és a szociális szándék. A háború és a forradalmak megrázkódtatásai után. Turi-Polgár István, il. do wiersza Żurawie pod Olimpem / ill. Gémek az Olimposz alatt című verséhez / ill. for Herons Below The Olympus, 1925, 11/44