Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

I. PÁRBESZÉD FEKETE-FEHÉRBEN - Bakos Katalin, Anna Manicka: Valami történik közöttünk. Szubjektív előszó a Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika

első tíz éve a határtalan lelkesedés időszaka volt a felmerülő nehézségek ellenére, a felosztás utáni maradványok, például a jogrendszer, a helyhatósági szervezetek és a törvényhozó szervek egységesítésének, valamint az egész ország az alapoktól való felépítésének szükségessége határozta meg a közéletet. Csak az 1920-as évek végén kezdtek előbukkanni az első problémák, de ez alkalommal ez már egész Európát érintette. Aztán jött a háború... BK: A háború után az egész szocialista tábort elárasztották a szovjet háborús filmek és a saját partizán- és kémfilmek. Késői utódaik, a népszerű TV-sorozatok az 1970-es években is próbálták életben tartani a kommunista hősök mítoszát. A lengyel filmtermésből Magyarországon is vetítették A négy páncélos és a kutya című filmet, s magam is láttam a televízióban a Kockázat sorozatot Kloss kapitánnyal a főszerepben. Magyarországon gyéren és elszigetelten, de voltak partizánakciók, és azért mi is készítettünk ilyen témájú sorozatokat. A mai napig foglalkoztatja a szakembereket, hogyan lehettek a szovjet hadsereget és a partizánokat dicsőítő filmek ilyen népszerűek egy olyan országban, amely velük szemben vesztette el a háborút. Mindenesetre a magyar közönség előtt ily módon igen hamis kép alakult ki a lengyel-szovjet viszonyról. Ritka volt a szigorú önvizsgálat, mint Kovács István Hideg napok című filmje (1963), mely a Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában játszódik 1942-ben, és a magyar hadseregnek a jugoszláv partizánok elleni megtorló akcióiról szól. Az 1980-as években az egész országot megrázták azok a TV-dokumentumfilmek, melyekben a tanúk beszéltek a magyar hadseregtestek iszonyú megpróbáltatásairól és pusztulásáról. A magyar politikusok bűneiről, a háború tényeiről sok szó esett korábban, de a gyász nem volt lehetővé téve. A lengyel filmek közül számomra a Tájkép csata után emlékezetes (1970). A legnépszerűbb magyar filmek közé tartozik A tizedes meg a többiek (1965), mely végre pátoszmentesen, iróniával, a túlélni vágyó kisember, egy magyar Svejk szemszögéből ábrázolta a háborút. Mindannyiunk alapélménye volt Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmje, de a rendszerváltásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy szélesebb körben fogalommá váljon „Katyń". A közép-európai történelem fejezeteit a Trianonhoz és Kátyúhoz hasonló, szimbólummá váló helységnevek jelzik. Katyń mellett a Vörös Hadsereg a lengyel felszabadító hadsereg tisztjeit mészárolta le. AM: Kertészt is olvastam, de, bevallom, csak miután Nobel-díjas lett. Van viszont közös ..tábori irodalmunk": Szmaglewska, Borowski, Nałkowska... A háború utániak közül pedig az egyetlen, akire emlékszem. Wojciech Zukrowski, s az 1956-os eseményekkel foglalkozó Kőtáblái. Magát a regényt 10 évvel később adták ki, s állítólag annak idején csak pult alól lehetett hozzájutni... A Lengyel Nemzetvédelmi Minisztérium

3 (MON) kiadója jelentette meg - el tudod ezt képzelni? Krisztinától tudom, hogy később magyar nyelvre is lefordították. A regény nagyszerű, bár az igazat megvallva nem mentes a korszakra jellemző bizonyos korlátoktól, különösen ami az emigrációt illeti. Van benne egy iszonyú mondat: „Mi lesz velünk ez után a szerencsétlen felkelés után'? A tények azt bizonyítják, hogy azok ellen kellett fellépnünk, akiknek ahhoz, hogy fölszabadítsanak, meg kellett hódítaniuk bennünket'

1

.

4 Felszabadítás meghódítással... Természetesen itt a II. világháborúról van szó, később pedig a Magyarországon végrehajtott orosz baráti beavatkozásról. Jóllehet, elhangzik a kérdés: miért, „minek a nevében hívta be (Kádár) az orosz tankokat a magyarok ellen, ő, aki maga is magyar. Mit akart megmenteni?"

3 - de Zukrowski mély meggyőződése, hogy ennek így kell lennie, mert nincsen más útja, sőt, mi több, a végén a főhős visszatér hazájába a feleségéhez (a regény cselekménye Indiában játszódik), lemond az anyagi jóléttel kecsegtető ausztráliai emigrációról és a rendkívül gazdag szülők egyetlen gyermekével, a jónevű szemorvosnővel kötendő újabb házasságról. A Kőtáblák című regény a költészeti alkotótevékenységnek és magának a nyelvnek a kérdéskörét is boncolgatja. Hiszen Terey István költő. A kedvesével folytatott beszélgetés során leszögezi, hogy természetesen írhatna angol nyelven is, de az mindig magyarról történő fordítás lenne. Sorsa ehhez a nyelvhez köti, ezen a nyelven nevezi meg a lába alatti füvet és a feje fölötti csillagokat. Tudja, hogy ez egy kis nép nyelve, mely elszigeteli a nagyvilágtól, de mégis az övé, érzi minden rezdülését és segítségével képes mindent kifejezni.

6