Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)
I. PÁRBESZÉD FEKETE-FEHÉRBEN - Bakos Katalin, Anna Manicka: Valami történik közöttünk. Szubjektív előszó a Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika
VALAMI TÖRTÉNIK KÖZÖTTÜNK 1 Szubjektív előszó a Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika 1918-1939 című kiállításhoz Anna Manicka: Amikor felidézem utolsó budapesti látogatásom emlékeit, mindig magam előtt látom dolgozószobádat a Nemzeti Galériában, azzal a boltíves ablakkal, melyen át a fényárban úszó Dunát csodálhatjuk... Különösen alkonyatkor volt elragadó a látvány. Ugyancsak felejthetetlen emlék számomra, ahogy munka után mindig benéztem a budapesti gőzfürdők egyikébe, hogy a meleg vízben pihenjem ki a nap fáradalmait... Kíváncsi lennék. Te miként emlékszel vissza a nálam tett látogatásodra. Nekünk is szép, a magas Visztula-partra nyíló ablakaink vannak... Bakos Katalin: A te élményed a nagy várospanoráma, az enyém egy liget látványa, hiszen az ablakaitok parkra néznek, amely intim, elmélyedésre serkentő környezet a nagyváros nyüzsgéséhez képest. A csendet azonban csak az ablakon kitekintő látogató érzékeli Varsóban: bent. a Grafikai Osztályon éppen az ellenkezőjét tapasztaltam: a falakon kortárs művészek merész, felzaklató alkotásait láttam, illetve művész barátaitok „ajándék 1 ' falfestményeit. De a saját magatok által készített, a Grafikai Osztály életére utaló dekoráció is felért egy installációval. Ez - azonkívül, hogy pezsgő életre, nyitottságra utal - egy lényeges különbséget is megmutat gyűjteményeink között: a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteményének anyaga lezárul az 1960-as évek végével, és a kortárs alkotásokat a Jelenkori Gyűjtemény munkatársai őrzik, gyarapítják. AM: Meg aztán budapesti tartózkodásom során esténként gyakran eljártam az Operába, ahol ezer forintért vettem jegyet az egyik legmagasabb páholyba, közvetlenül a mennyezet alatt. Emlékszem, hogy egy balettesten, valamilyen sorsjegyhúzás alkalmával, kis híján egy egész évi ingyenbérletet nyertem.. . Egy alkalommal a földszinten szereztem helyet. A jegyszedő is felismert már, és végighallgattam Janácek Jenufa című operáját. Figyeltem a magasban kivetített szöveget, és az volt az érzésem, hogy az a nézők dolgának a megkönnyítését, vagyis a hallott ária szövegének a jobb megértését hivatott szolgálni. Csak mikor az egyik szereplő hangosan azt énekelte, hogy: O Boże, Boże..., tudatosult bennem, hogy ez egy szlovák opera, és a szereplők nem is magyarul énekelnek... BK: Az én lengyel zenei élményeim a budapesti koncertekhez kötődnek. Ki ne ismerné Chopin nevét? De lelkes fiatalként az Orvostudományi Egyetem előadótermében ott ültem én is a kortárs elektronikus zenei sorozatot látogató tömegben, s tapsoltam Krzysztof Penderecki műveinek. Varsói élményeimben kezdettől fogva döntő szerepet játszott a képzőművészet. Sosem voltam egyszerűen városnéző vendég. Kezdő művészettörténészként a Szajna Stúdió galériában rendeztem kiállítást fiatal magyar művészeknek, később a Varsói Nemzetközi Plakátbiennálék vendége voltam. Nagyon eleven emlékek élnek bennem az Óvárosról, a gyönyörű parkokról (melyeknek annyira híjával vagyunk Budapesten), a szovjetek által épített kultúrpalotáról és a magyarországiakhoz hasonló szürke lakótelepekről is. Jerger Krisztina, aki a Műcsarnokban töltött éveimben volt kollégám, segített - tanácsaival, kalauzolással - megismerni Varsót. Krisztina édesanyja lengyel, s ő Varsóban végezte el a művészettörténet szakot. Most a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatóhelyettese. Megismerkedhettem barátnőjével. Elával, azaz Elżbieta Artowicz nyelvésszel, aki egyetemistaként még barátságuk kedvéért tanult meg magyarul. Most a Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszékének vezetője. AM: Valóban, a ti nyelvetek a lengyeleknek - de nemcsak nekünk - elég nagy kihívás, mivel nem hasonlít egyetlen általunk ismert nyelvre sem. Érted? Hiszen még a boże mój is máshogy hangzik magyarul. Hogyan is mondjátok valójában? És az anya szó az a mama! BK: Az anya szó mama. és anyu, anyuci, édesanya és sok minden más, ahogy - gondolom Lengyelországban is százféleképpen becézik. A mama szó a nagymamát is jelentheti - az én éle-
