Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vajda Lajos (1908–1941) kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/6)

Életrajz

1930 Szerepel az Új Progresszív Művészek kiállításán a Tamás Galériában. Ősszel Párizsba utazik. 1930-1934 Párizsban él. A Quartier Latin egyik szegényes szállodájában lakik (Rue Lhomonde). Különböző alkalmi munkákból tartja fenn magát, gyakran éhezik. Rendszeresen látogatja a híres néprajzi múzeumot (Musée d'Etnographie du Trocadéro) és a Musée Guimet-t, a távol-keleti művészetek múzeumát. Megismerkedik a kor avantgárd művészetével, így Picasso és Malevics műveivel, valamint a szovjet filmekkel. Találkozik Szabó Lajos filozófussal, aki komoly hatást gyakorol szemléletére. Eizenstein és Pudovkin hatására filmeket szeretne csinálni, valójában fotómontázsokat készít, s elkezdi „egyvonalas" rajzai sorozatát. Párizsban készült alkotásainak, addig gyűjtött könyveinek többsége elveszik. 1934 Tavasszal hazatér Magyarországra. Budapesten a Képíró utca egyik olcsó szállodájában lakik, itt találkozik Ámos Imrével és Anna Margittal. Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János korrektúráit látogatja, ahol megismerkedik Bálint Endrével. Rálátásos pasztell csendéleteket, vonalrajzokat készít. 1935 A már korábban visszaérkezett Korniss Dezsővel közösen Szentendrén és Szigetmonostoron dolgozik, motívumokat gyűjtenek, elsősorban parasztházakat, építészeti részleteket örökítenek meg. Ősszel az OMIKE menzáján megismerkedik későbbi feleségével, a Pozsonyban élő Richter Júliával. Házasságkötésükig tartó rendszeres levelezésük fontos dokumentuma művészi nézeteinek. 1936 Kornissal folytatják szentendrei motívumgyűjtésüket. Vajda kialakítja a transzparens rajzmontázsok technikáját; sajátos módszerét „konstruktív szürrealista tematikának" nevezi. Beszélgetéseik során kidolgozzák az ún. „szentendrei programot", a bizánci és preklasszikus tradíció, illetve az avantgárd elemeit felhasználó, a Kelet és Nyugat művészete között összekötő szerepet vállaló, terveik szerint Közép-Európára kiterjedő mozgalom koncepcióját. Az egyik legtermékenyebb alkotói periódusában a rajzok mellett pasztellek, ikonos képek születnek. Sokat olvas, lefordítja Chagall Ma vie (Életem) című önéletrajzát. 1937 Kornissal való kapcsolata megromlik, nyáron egyedül dolgozik tovább Szentendrén. Jóllehet megismerkedik Szántó Piroskával, Fekete Nagy Bélával és Mándy Stefániával, egyre kevésbé bízik programja mozgalommá bővíthetőségében. Baloldali meggyőződését megrendítik a sztálini megtorló perekről érkező hírek. Témaválasztásában megerősödik a szürrealizmus, töredékes, expresszív formák jelennek meg rajzain, mellettük új montázstechnikai kísérleteket folytat. Ősszel menyasszonyával együtt az akkor Párizsban élő Ámos Imréék műtermébe költözik (Rákóczi u. 36.), decemberben ugyanott műterem-kiállítást rendez. Ettől az évtől kezdve telente fázisrajzolóként dolgozik Macskássy Gyula és Kassowitz Félix rajzfilmjeiben. 1938 januárjában házasságot köt Richter (Vajda) Júliával. Nyomorúságos albérletekben laknak a József körúton, a Károly körúton, majd a Képíró utcában, felesége bérvarrást vállal. A nyarat ismét Szentendrén tölti. Képein maszkok, szörnyfejek, irreális tájak jelennek meg. Karácsonyra Pozsonyba, felesége családjához utaznak.