Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)

Szücs György: „Meg nem írt novella főhőse" Gróf Teleki Ernő rajzai

Teleki Ernő 1930 körül Magyar Nemzeti Galéria, Adattár nagyanyja, a nagy műveltségű Esterházy Cécile, s 1916-ban bekövetkezett haláláig nagyapja, Bánffy Ernő (Bánffy Dezső egykori miniszterelnök fivére). A Teleki testvérek igen korán elvesztették édesanyjukat, Bánffy Annát, ezért az őket felnevelő nagyanyjukhoz erős szálakkal kötődtek. Az egyemeletes épület nem túl hivalkodó, Kelemen Lajos a késő barokk„kispaloták" között tartotta számon.

7 1940 szeptemberében, a kolozsvári bevonuláskorTeleki Pál is itt rendezkedett be. „Teleki Ernő nagybátyám bocsátotta rendelkezésére szép antik bútorokkal bebútorozott, utcára néző balkonos szobáját" - emlékezett vissza Degenfeld-Schonburg Sándor.

8 A másik helyszín, a Beszterce (Bistrita) és Szászrégen (Reghin) között fekvő, 18. századi paszmosi kastély, amely inkább udvarház benyomását kelti, annak ellenére, hogy tornyos kapuépülete a bejárat két oldalán álló Madonnaés Nepomuki Szent János-szobrokkal, felette pedig az építtetők, Teleki Pál és felesége, Haller Borbála 1760 körül készült címereivel, impozáns látványt nyújthatott. A kastély kertjében eredetileg mitológiai szobrok voltak, s Ernő a kolozsvári házából idehozatott Esterházy-címert is beépítette az ebédlőbe.

9 Az épületben 1940-ig, haláláig másik nagyanyja, özv. Teleki Andorne sz. Cserényi Anna lakott. A Teleki család örökölt politikai és kulturális hagyományai, a kötelező főnemesi életforma, a közéleti szerepvállalás hűvös adatsorai ahhoz elegendőek, hogy Teleki Ernő életének első szakaszát vaskos kontúrokkal körbekerítsük. A rajzok megértéséhez azonban még fonA paszmosi kastély udvara, 1940-es évek Magyar Nemzeti Galéria, Adattár tosabb a motivációt befolyásoló későbbi mozzanatok kiemelése, amelyek közvetlen források hiányában természetesen csak részleges magyarázatul szolgálhatnak alkotójukra vonatkozóan.

10 1945-ben a szovjet érdekszférába került Romániában - bár győztesként fejezte be a háborút - hasonló folyamatok játszódtak le, mint Magyarországon. A korábbi uralkodó elit életlehetőségeinek fokozatos, de egyre radikálisabb korlátozásának, a nem kommunista pártok kiszorításának, majd a belső ellenzék eltávolításának forgatókönyve itt is azonos volt. Az 1945-ös Petru Groza-féle földtörvény még saját kezelésben hagyta a kastélyokat és udvarházakat, de egy 1949-es törvényerejű rendelet már elkobzásra ítélte a földbirtokosok minden ingó és ingatlan vagyonát. Boldogan énekelhette a költő: „Grófi porták helyén megújulva / az Állami Gazdaság virul ma, / ahová most friss örömmel lép a / volt zsellérek ezer ivadéka."

11 Párhuzamos akcióként több ezer embert telepítettek kényszerlakhelyekre, s az igazolványukban virító „D. O." (Domiciliu Obligátoriu) pecsét miatt nem hagyhatták el a számukra kijelölt körzetet.

12 A legkilátástalanabb helyzetbe azok kerültek - kiemelten a Magyar Népi Szövetség irányítói, egyetemi tanárok, egyházi vezetők és arisztokraták -, akiket a távoli Dobrudzsába mezőgazdasági munkára, vagy az ekkor induló Duna-Fekete-tengercsatorna építkezéseihez szállítottak.„A romániai burzsoázia temetője" - hirdette a korabeli szlogen. Teleki Ernő 1949-től átképzett asztalosként, majd villanyszerelőként dolgozott Kolozsváron, s csak 1953 ele-