Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)
Angelica Bäumer: Művészet belülről. A tudatalatti erejéről
tas, Lebenshilfe, Diakonie, pro mente, Jugend am Werk stb.) műtermeiben és műhelyeiben. Olyan kívülállókról van szó, akiket tehetségük és következetes művészi munkájuk okán művészeknek kell tekinteni. Hiszen az art brut - vagy outsider art - régóta a modern művészet önálló irányzatának minősül, és komoly szerepet játszik a kortárs művészeti szcénában. Az alsó-ausztriai Gugging korábbi pszichiátriai intézetében található „Mű vészek Háza"az 1960-as évek óta töretlenül folyó - az alapító, Leo Navratil által kezdeményezett, majd az intézet mostani vezetője, Johann Feilacher által továbbvitt - tudományos és művészi munkának köszönheti világhírét. Az itt keletkezett műalkotásokra folyamatos nemzetközi figyelem irányul. Noha eddig még nem jött létre újabb „Művészek Háza", Leo Navratil munkássága és megfontolásai mégsem csak Guggingra voltak hatással: a tartományi ideggyógyászati klinika betegeivel végzett munkájából származó felismerései és módszerei közkinccsé váltak. Már valamennyi osztrák szövetségi tartományban régóta folytatnak művészeti tevékenységet fogyatékos, de tehetséges emberek, méghozzá igen jó eredménnyel. Különösen az 1990-es évek óta ismerik fel egyre növekvő mértékben más gondozó intézmények is az ehhez nyújtott támogatás értékét, és segítik műtermekkel, műhelyekkel és hivatásos gondozók alkalmazásával klienseik művészi fejlődését. A Caritas, a Diakonie, a Lebenshilfe, a Jugend am Werk, a pro mente, valamint számos kisebb szervezet is hozott létre műtermeket, melyekben az empatikus irányítás mellett olyan művek keletkeznek, amelyek a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállják. Ezeket a képeket országos és nemzetközi kiállításokon is bemutatják, ahol elismerésben és díjazásban részesülnek. A guggingi művészek megkapták a nagy tekintélynek örvendő Oskar Kokoschka-díjat és egyes művészek, mint például Josef Hofer, a riedi Lebenshilfe műtermének alkotója, is kaptak már nemzetközi díjakat. Társadalompolitikai sikerként könyvelhető el az, hogy ezek az eredmények éppen Sigmund Freud hazájából származnak, és így némi büszkeséggel mutathatók be a nemzetközi szakmai közvéleménynek, valamint az érdeklődőknek. Ez a kiállítás pillanatfelvétel: egy műtermeken és alkotóműhelyeken át meghúzott keresztmetszetet mutat be. A pszichoszociális intézetek és otthonok műtermeinek és alkotóműhelyeinek művészei és művészete után kutatva keresztül-kasul utaztam Ausztriát, napokat töltöttem el a művészekkel és gondozóikkal, figyeltem őket, és csodáltam képeiket. Végül hétszáz képet gyűjtöttem össze, ezeknek azonban ez a kiállítás csak egy kis részét mutathatja be. Hihetetlen összpontosítással és türelemmel, fantáziával és ügyességgel fordítják át álmaikat képekre, mesélnek el élményeket és kis történeteket. Néha felismerhetők a félelmek és a bizonytalanság, felbukkan a szenvedés is, és újra meg újra a humor meg a büszkeség: „Tetszik a képem?" - és a művész megadja önmagának a választ: „Nekem tetszik." Jean Dubuffet számára a művészet minden formája bizonyos mértékű, szinte patologikus feszültséget és a művészi alkotófolyamat nagyfokú öntudatlanságát, majdhogynem transz-szerű állapotot tételez fel. Az úgynevezett egészséges művész alkotófolyamata előtt képes konceptuális nézetek megfogalmazására, utána pedig az elemző szemlélésre. Ez az, ami az art brut művészeinek esetében hiányzik. Számukra a pillanat abszolút, és művészi tevékenységük lefolyását sem koncepció, sem elemzés nem határozhatja meg vagy korlátozhatja - éppoly kevéssé, mint a művészettörténet vagy a korszellem. Autentikusak és időtlenek, csak saját belső énjüknek elkötelezettek, és csak saját álom- és fantáziaviláguk irányítja őket, még akkor is, amikor megrendelésre készítenek munkákat, és a nyilvánosság elé lépnek. Szeretném mintegy mottóként használni Leo Navratil egyik gondolatát, mert ő a művészet minden formáját és a művészeket - bármilyen legyen is szellemi vagy lelki állapotuk-teljesen általánosan és Claude Lévi-Strauss szellemében„a művészek családjának"tagjaiként értelmezi:„Keletkezés és stílus tekintetében nem látok alapvető különbséget a betegek és az egészségesek művészete között. Talán azt lehet mondani, hogy az art brut művészeinek és betegeinknek a művészete inkább belülről, a kulturális művészeké pedig inkább kívülről meghatározott. Számomra úgy tűnik, hogy ezek a különbségek eléggé nyomósak, és kellő indokot jelentenek az art brut és az art culturel szétválasztásának fenntartására. Ha Malraux »kepzeletbeli múzeumaban« a világ minden tájáról és valamennyi korszakból találunk is esztétikailag nagyon vonzó produktumokat, mégis megmarad a feladat, hogy felderítsük a különböző alkotások származását, értelmét és jelentését. A művészet ugyanis olyan üzenet az embertől az embernek, amely értelmetlen és értéktelen, ha nem úgy fogjuk fel, mint ami a létrehozó és a befogadó között közvetít." 3 Jegyzetek * Eredeti közlés: Kunst von Innen - von der Kraft des Unbewussten. In: Kunst von Innen. Art Brut in Austria. Hrsg.: Angelica Bäumer. Wien, 2007.8-14. Fordította: Sulányi Péter 1 Lucienne Peiry: Art Brut: Jean Dubuffet und die Kunst der Aussenseiter. Jena, 2005. 13. 2 I. m.30. 3 Leo Navratil: Schizophrenie und Kunst. Frankfurt am Main, 1997. 29-30.