Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)

Roger Cardinal: Mi is az az outsider art?

A mentális betegek alkotótevékenységét mondták már az öntörvényű művészet legnyilvánvalóbb forrásának, minthogy ez a különleges csoport olyan körülmények között él (vagy élt a legutóbbi időkig), amely szigorúan korlátozta a mindennapi élettel és a „normális" kultúrával való kapcsolatát. Ezzel persze azt is föltételezzük, hogy azok, akik mind szellemileg, mind testileg el vannak zárva a közösségi tapasztalatoktól, hajlamosak a leginkább az ábrázolás bevett normáitól gyökeresen eltérő művészetet létrehozni.

6 Ebben a tekintetben mindmáig a heidelbergi Prinzhorn-gyűjteményjelenti a klaszszikus hivatkozási alapot, és utána következnek az egyéb sajátos gyűjtemények.

7 Jóllehet történtek kísérletek a pszichotikus művészet jellemzőinek meghatározására,

8 változatlanul úgy áll a helyzet, hogy ennek a legjobb példái ellenállnak mindenfajta összehasonlításnak és általánosításnak, és egyszerűsíthetetlen egyediségükkel válnak ki. (Ugyanígy bőven van arra is bizonyíték, hogy számos mentális beteg csupán sekélyes, talmi munkára képes, amely semmilyen művészeti mércét nem üt meg.) Ehhez hasonlóan a médiumok vagy a látnokok, tehát azok a képzetlen alkotók, akik úgy beszélnek művészi tevékenységükről, mint amely túlvilági forrásokból merít ihletet, többnyire olyan műveket hoznak létre, amelyek gyökeresen eltérnek a festészeti hagyománytól.

9 A harmadik kategória, a lázadóké és egyéb aszociális elemeké bevallottan homályos, sőt talán bizonytalan is, és ez éppen azt mutatja, hogy a „kívülálló" művészek nem sorolhatók egy bizonyos típusba, és hogy szinte bármilyen társadalmi közegben megtalálhatók, bár mindenütt ritka kivételként. Az utóbbi években fölmerült egy negyedik kategória lehetősége is, éspedig egy olyan területé, amely látszólag elősegíti az outsider art létrejöttét, és így egyre erőteljesebben követeli figyelmünket. Nos, ez a szellemi fogyatékosok, a tanulási zavarokkal küszködők művészete.

10 Jó néhány valóban megdöbbentő és - miért ne elevenítenénk föl a szó használatát? - szép műalkotás született a szellemi fogyatékosok körében, és kapott megfelelő besorolást az orvosi szakma éber képviselőitől.

11 Egyre gyakrabban állítják ki az ilyen műalkotásokat, és a fontos gyűjtemények egyre szélesebb közönséget vonzanak.

12 Az art brut legtöbb gyűjtője némi vonakodás után valóban bevonta ezt a forrást is gyűjtőkörébe. Mindezek ellenére nem árt itt némi óvatosságra intenünk. Ahogy egyre népszerűbbé válnak a nagy szakintézetek vagy pedig önálló, kevésbé nyilvánvalóan szellemi fogyatékosokkal foglalkozó intézmények keretében szervezett alkotóműhelyek és festészeti stúdiók, az érintettek azzal az igen összetett kérdéssel szembesülnek, hogy miképpen tudják az outsider artról alkotott meghatározásukat fenntartani. Némely nagy és jó szándékú intézmény, amely vagy pszichotikus betegeket, vagy pedig szellemi fogyatékosokat gondoz, felkarolta az ilyen műhelyekben készült alkotások kiállítását és értékesítését, de elkövették azt a hibát, hogy minden termésüket az outsider art kategóriájába sorolták, illetve jelentéktelen, az általam fent említett mércéknek egyáltalán nem megfelelő alkotásokat is ide számítottak. Némely purista, mint jómagam is, azzal a kifogással él, hogy azok a műhelyek, amelyek szakértői támogatást nyújtanak mind a témaválasztást, mind pedig kivitelezési technikákat illetően, ellentmondanak az outsider art ismérvének, miszerint az alapjában véve spontán és autodidakta módon jön létre. Ha el is fogadjuk, hogy az ilyen műhelyekből időnként kikerül egy-egy outsider art alkotás, ostobaság lenne azt föltételeznünk, hogy természetszerűleg mindig kikerülhet. Aki színes krétát vagy filctollat vesz a kezébe, az nem feltétlenül mutat tehetséget vagy kitartást, és a szellemi fogyatékosság vagy elmezavar önmagában nem biztosíték arra, hogy valakinek valóban van mondanivalója. Hogy életszerűbben fogalmazzunk: aligha születik outsider art ott, ahol időbeli korlátozások vannak, ahol az anyagválasztás nem önálló, ahol ha még oly jóindulatúan is, de beavatkoznak vagy útmutatást adnak a szervezők, illetve a csoportban dolgozó társak befolyása érvényesül.

13 Ugyanakkor olyasvalaki, aki alig támaszkodik a külvilágra, és eleven belső életet alakít ki magában, képes lehet mások figyelmét fölkelteni szubjektív látomásának meglepő föltárásával. Az outsider art mint a kreativitás modellje módfelett izgalmas következményekkel jár. Ha az alkotó alany valóban nincsen kitéve semmilyen külső nyomásnak, hogy művészetet hozzon létre, ha egyszer valóban elindult a személyes témakidolgozás útján, és ha egyszer megtalálta azt a formát, amely megfelel a néha fájdalmas, de mindig magával ragadó önfelfedezés követelményeinek, akkor valóban kialakul az a helyzet, amelyben a szabad és termékeny munka végbemehet. Aligha alkot minden amatőr mindjárt remekmüvet, de aki hűséges marad legbensőbb indíttatásaihoz, óvakodik mindenféle kompromisszumtól és üres színpadiasságtól, az alkalmasint derekasan végiggondolt és megszerkesztett, személyiségét hitelesen kifejezésre juttató munkákat hoz létre. Mert, ha felületes szemmel ellenszenvesnek vagy felfoghatatlannak tetszhetnek is, mégis bizonyulhatnak emberi mélységgel telített dokumentumoknak, amelyeket érdemes alaposan szemügyre venni. Valahányszor egy másik emberi lény hiteles alkotói megnyilvánulásaival szembesülünk, mintha fel lennénk szólítva arra, hogy nyitottak és előítélet-mentesek legyünk a befogadásban és az értelmezésben.Talán nehéz első pillantásra eljutni a mélyebb megértésig, de megítélésem szerint azt azért észre lehet venni a felfedezés érzelmi örvényében, hogy a műalkotás megszólítja-e legbensőbb valónkat. Az értelmezés fokozatos kiteljesedésének egyfajta szerény fogékonyság a nyitja; ami azt jelenti, hogyteretés időt kell hagynunkarra, hogy az idegen másik által kidolgozott képek feltárják szándékaikat. A rejtélyesség és a homályosság eleinte csalódást okozhat, de a valódi outsider art merészsége és gazdasága mindig megigéz minket, és nem