Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban
lós (1552—1600) azonosítható. 88 Pálffy bekerülése ebbe az osztrák főméltóságokat, az udvar hivatali és katonai elitjének tagjait felvonultató reprezentatív összeállításba nem véletlen, ahogy az sem véletlen, hogy egyedül ő szerepel benne. Pálffy ugyanis olyan udvari kapcsolatokkal és befolyással rendelkezett, amilyennel magyar kortársai közül senki. II. Miksa udvarában szinte együtt nevelkedett Rudolf főherceggel, közeli ismeretségben a monarchia későbbi vezetőrétegét adó nemes ifjakkal. 1572-től Rudolf főherceg udvartartásának tagja, nagy ívű udvari karrierje azonban a főherceg 1576 évi trónrajutásával veszi kezdetét: még az évben Oberstsilberkämmerer, majd császári kamarás lesz, 1581-től magyar királyi főkamarás, 1582-től pedig magyar királyi tanácsos. Emellett 1580-tól haláláig Pozsony vármegye ispánja és a pozsonyi vár kapitánya. 1584-ben első ízben lett a császárváros védelmében kulcsszerepet játszó Komárom főkapitánya, igen tekintélyes katonai pozícióhoz jutva ezzel. 89 Mivel az 1580-as évet megelőzően csupán udvari tisztségei voltak, katonai funkciója nem, azt gondolom, hogy Beck-kötetbeli portréjának eredetije, amely már páncélosán, parancsnoki bottal és vállán átvetett hadvezéri szalaggal ábrázolja őt, legkorábban pozsonyi kapitányi kinevezését követően, 1580 után készült. A datálást erősíti, hogy a kép festői megoldása a kötetnek azokkal a darabjaival egyezik, amelyek az 1580-as évekre tehetőek. A Beck család portréi mellett II. Miksa császár és fiai, továbbá aThurn, a Roggendorf, a Puchheim, a Kielman család tagjainak portréi tartoznak ide - mint például Pálffy hadvezér-kortársáé, Andreas Kielman von Kielmansegg előbb komáromi, majd kanizsai végvidéki, utóbb felső-magyarországi kerületi főkapitányé 9 " —, vagyis az udvari arisztokrácia vezető rétegéről készült ábrázolások, nyilván tudatosan ugyanannak a jó képességű másolónak a munkáiként. 91 Pálffy Miklósról nemcsak képmása eredetijét, de hasonló korai ábrázolását sem ismerjük, személyét is csupán 1600 körüli, részben halála utáni portrémetszetek 92 alapján tudjuk azonosítani. Hasonlóképp egy hazai arisztokrata udvari kapcsolatairól szól a Pálffy-arcképpel közel egykorú - s a kiállítás apropóján most meghatározott - Krusics-portré, Giuseppe Arcimboldo feltételezett műve 1580-ból (X-Í). 9i A régi előkelőségű horvát nemesi családból származó Krusics János a 16. század közepén telepedett át az akkori Alsó-Magyarországra (azaz a Pozsonytól Gömör megyéig terjedő országrészbe), s a bányavidéki végek egyik legtapasztaltabb főtisztjeként fontos katonai pozíciókat töltött be. 94 1570-ben bárói címet kapott, majd 1575-ben II. Miksa (magyar uralkodóként I. Miksa) magyar királyi főudvarmesterré (Curiae regiae magister Rcgni Hungáriáé) tette meg. Noha Buda eleste óta magyar királyi udvar nem lévén, a Habsburg Monarchia közös udvarában ez csak névleges tisztséget jelentett, a főudvarmester a magyar országos főméltóságok hierarchiájában magas helyen állt. Krusics tehát ha nem is látott el tényleges udvari funkciót, pozíciója a magyar politikai elit szemében az egyik legfőbb belpolitikai méltóságot jelentette, amit Bécs is számon tartott. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy megértsük, nagyon is természetesnek vehető részéről az igény, hogy a császári udvar portréfestőjével, Giuseppe Arcimboldóvú - aki 1563-tól ebben a minőségben volt alkalmazásban - készíttesse el képmását. Kapcsolatainak bécsi, sőt udvari orientáltságát jelzi, hogy felesége, Pálffy Katalin a Hofburg közelében lévő Augustinerkirchében, az udvarhű bécsi arisztokrácia egyik szo13. Krakkói (?) festő, 17. század eleje: Gróf Thurzó Kristóf, 1611 (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok) kott temetkezőhelyén helyeztette őt örök nyugalomra, 93 ahogyan udvari kapcsolataiban meghatározó szerepe volt annak is, hogy leánya, Ilona, Maximilian von Dietrichsteinnek, II. Rudolf kamarásának felesége volt. A jelzés nélküli portré festőjének meghatározásához Arcimboldónak egy 1571 és 1576 közé datált, szignált önarckép rajza, valamint egy lappangó festett önarcképe adta a támpontot. 96 Ám e műveken túl is, ha összevetjük Krusics komoran méltóságteljes megjelenésű alakját Arcimboldo 1585-ből való kosztümterveivel, 97 még ezekkel a kisméretű alakvázlatokkal is találunk egyezéseket, legfőképp a típusazonosságban, a figurakezelésben, de a monumentalitás kifejezésében is. A festőválasztás a 16. század végén a megrendelő részéről nemcsak a művész személyének eldöntését jelentette, de vele
