Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban

Gyűjtemények; Zmeskal Job, 1632, egykor Lestin (Lestiny), Evangélikus templom; Batthyány Ferenc, 1636 (adat); Csáky László fia, 1640? (adat); Abaffy György, 1642, egykor Felsőlehota (Horná Lehota); Illésházy Gáspár, 1648, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum; Illésházy Gáspárné Thurzó Ilona, 1648, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum; Illésházy Gáspár és János kettős ravatalképe, 1 649, egykor Trencsén (Trencin); Esterházy László, 1652, két példányban maradt fenn, közülük a kiállított változat a másodpéldány, Fraknó (Burg Forchtenstein), Esterházy Privatstiftung; Esterházy Ferenc, 1652, Esterházy Tamás, 1652, Esterházy Gáspár, 1652 (mindháromra: R. MILLER - M. LANG: A nagyszombati Esterházy-castrum doloris metszete); Batthyány Adámné Formentini Aurora, 1653 Németújvár (Güssing), Ferences kolostor; Esterházy Lászlóné Batthyány Eleonóra, 1654 (adat); Tarnóczy Mátyás váci püspök, 1655, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum; Batthyány Ádám, 1659, Németújvár (Güssing), Ferences kolostor; Rákóczi Lászlóné Bánffy Erzsébet, 1663, Kistapolcsány, vár (Tapolcianky); Illésházy Gábor, 1665, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum; Zichy György soproni városi plébános, 1675, Sopron, Szent Mihály-plébáma; Horváth Stansith Boldizsár, 1678, Pozsony (Bratislava), Slovenská národná galéria; Horváth Stansith Boldizsárné Kiss Katalin, 1678, Pozsony (Bratislava), Slovenská národná galéria; Ernszt Dorottya, 1678, Besztercebánya (Banská Bystrica), Stredoslovenské múzeum; Görgey László, 1698, Kassa (Kosice),Vychodoslovenské múzeum, továbbá lásd a 130.j. említett csecsemő-ravatalképet. A közölt darabokra: GARAS 1953; PIGLER 1956; BUZÁSI 1975; UdsÍKOVÁ 1980,55, 117;KELETI 1983, 122-123;Ősgalériák 1988, 96, 116-1 17; Battyányak 2005, 51-52; Mátyás király öröksége 2008, IX-18-IX-20. kat. sz. 120 BUZASI 1975. 121 Az alábbi adathoz Batthyány Ferenc gyermekei közül csak egyetlen halálozási eset kapcsolható, lányáé, Dorottyáé, akiről csak annyi tudható, hogy 1620 májusa előtt halva született Szalónakon. Ld. KOLTAI 2002, 15, 288. A halotti kép készítésére vonatkozó említés születési idejét is pontosabbá teszi. 122 Kivonat a Batthyányak körmendi levéltárából, a szalónaki borszámadásokból, 1619 augusztus! 3 - december 11. között: „30 octobris,Vram eő nagysága parancsára, hogy uram eő nagysága Vyhelben küldötte az városi Pum Christophot kép iroertt, az meg holt gyermekének kepét irion, attam az postának ket lora magara es kep irora ... f 3." Majd: „6 novembris, vram eő nagysága parancsolattjából atam az Uyhelly Kép ironak Mychel Taglynak, hogy az kys aszony képeth le irta ... f 24." Ld. MTA Művészettörténeti Intézet, levéltári gyűjtemény, A-I-24/712. cédula. Iványi Béla gyűjtése. 123 Kivonat a Batthyányak körmendi levéltárából, Batthyány Ádám saját kezű feljegyzéseiből: „Anno 1636 die 2 junis holt megh az fionk, az mit vasallotunk nekie... Költem Soproniba az Kepiroert szövetnikert attam ...f 4. d. 32. Hogy az fiamat le írattam attam ellőre rea f 3." Eredetije a Batthyányak körmendi levéltárában, Batthyány Ádám számadáskönyvében. Ld. MTA Művészettörténeti Intézet, levéltári gyűjtemény, A-I-24/771. cédula. Iványi Béla gyűjtése. A forrásban megadott időpontban Batthyány Adám Ferenc nevű fia halt meg, az eddig tudottak szerint 1636. június 23. előtt. Született: 1635. november 13. Ld. ez utóbbiakra KOLTAI 2002, 289. Koltai András tévesen ehhez az adathoz kapcsol egy feltevést Batthyány Kristóf csecsemőkori megörökítéséről. (KOLTAI 2002, 426.) Ennek kiigazítását ld. a 108. j. 124 Kivonat a Batthyányak körmendi levéltárából, a rohonci vár borkiadási számadásaiból 1654. augusztus 17 — november 15 között, október 25nél „Item keoszeghi kep iro kis urak hiuataljára hogy szegény aszony Eszterhas Laszlone kepét le irija ordinarie p (pint) 1, a die 28 p 4." Ld. MTA Művészettörténeti Intézet, levéltári gyűjtemény, A-I-24/1021. Iványi Béla gyűjtése. Az 1654. október 21-én elhunyt Batthyány Eleonórához eszerint öccsei, a 17 és 15 éves Batthyány Kristóf és Pál hivatták a képírót. 125 A Batthyány Eleonóra temetésére készülő címerekről ld. KOPPÁNY 1991-2001, 192, Tripsius Batthyányaknak végzett tevékenysége kapcsán. Tripsiusról legújabban a Batthyány-várakra készült napóra-festések említésével: KOLTAI 2008, 424. 126 Lásd a 18. j. 127 GARAS 1953, 74,145, itt az adatTakáts Sándor közlésére támaszkodva úgy szól, hogy 1640-ben a képírót Szentgotthárdra várják a kis Csáky László ravatalképének megfestésére: „a képíró még nem érkezett. Csak jönne hamar, mert igen megváltozik az szegény kis úr ábrázatja" (TAKÁTS SÁNDOR: Zrínyi Miklós nevelőanyja. Budapest 1917, 138).Takáts a forrás kapcsán Csáky László fiáról ír csak, de a gyermek nevét nem említi. Csáky László és Batthyány Magdolna fiai közül László megérte a felnőttkort, viszont az 5 éves István 1635-ben meghalt, s Batthyányné Lobkovicz Poppel Éva életében más fiúunoka haláláról a Csáky családban nem tudunk.Vö. KOLTAI 2002, 288. így az adat vagy őrá vonatkozhat, esetleg a levél dátumának tévesztésével, vagy Csáky Lászlónak volt még egy 1640-ben meghalt fia, akiről eddig más adat nem maradt fenn. A levélben írottakkal egybevág, hogy Szentgotthárd akkor Batthyány Magdolna hozományaként a Csákyaké volt, vö. KOLTAI 2002, 25. 128 A trencséni várban őrzött kép felirata 18. század végi másolatban: „Adaraus Illyeshazy oritur 1619 moritur 1621.17 Április | Mane vigens flos est cinis est bus vespere vita | In decinis rursus rursus Flos generosus erit." OSZKK Fol. Lat. 1691 (ld. 69. j.). „InscriptionesTrenchiniensium — In Palatio Superioris arcis in Imaginibus" fol. 25r. Ugyanez a kép a trencséni vár 1678-as leltárában: „Illieshazy Adamov obraz." WATZKA 1957, 408. 129 A kép felirata 18. század végi másolatban: „Ill(ustrissi)mi Comités D. Gasparus et Gabriel Illyeshazy perpetui deTrenclnn nati 1649 5 Octobr. Denan Gabriel 6. Gasparus 7. Octobr." OSZKK Fol. Lat. 1691 (ld. 69. j.). „InscriptionesTrenchiniensium — In Palatio Superioris arcis in Imaginibus" fol. 25r. Ugyanez a kép a trencséni vár 1678-as leltárában: „Dvuch panackov Illieshazovych obraz". WATZKA 1957, 408. 130 IPOLYI 1859, 140-141; GARAS 1953, 124; BuzAsi 1975, 119. Az Ipolyi által említett csecsemő-ravatalképekhez hasonló darabot közöl fraknói eredettel archív felvételről Pigler Andor, aki megemlíti, hogy a festmény 1941-ben magyar műkereskedelemben is felbukkant (PiGLER 1956, 73. kép, ill. 74/188. j.). A kép fraknói származására vonatkozó adat a kép első közléséből származik (Magyar művelődéstörténet. Szerk. DOMANOVSZKY SÁNDOR. Budapest é.n. III, 282), amely eredet azért problémás, mert az Esterházy családból egyetlen gyermek-ravatalképet nem ismerünk, s adatból sem tudunk festetésének szokásáról. A felirat nélküli festmény azóta bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába, erősen megcsonkítva, eredeti méretének (54 x 67 cm) mintegy negyedére (34 x 30 cm, Itsz.: 82.1.). A képet 1983-ban restaurálták (Kovács Zsuzsa), minek következtében olyan festői jegyeket mutat, amelyek alapján szerintem legfeljebb 18. század végi másolatnak tartható, 17. századi előkép alapján. Reprodukálva (oldalfordítottan) in: Gyermek a kora újkori Magyarországon. Szerk. PÉTER KATALIN. Budapest 1996, 4. kép, valamint Triumph des Todes. Kiáll. kat. Eisenstadt 1992, 4.6. kat. sz. 4. tábla. 131 Vo.Buz.4si 1975, 93-105. 132 Az európai példák és gyakorlat összefoglalására: WINKLER, HUBERT: Bildnis und Gebrauch. Zum Umgang mit dem fürstlichen Bildnis in der frühen Neuzeit.Vermähhmgen — Gesandschaftswesen — Spanischer Erbfolgekrieg.Wien 1993 (Diss, der Universität Wien, 239), a hazai emlékek áttekintésére: BuzAsi 2001. 133 Koltai András legújabb Batthyány-tanulmányában (KOLTAI 2008, 428, valamint 122. j.) esküvői portré készítéséhez köti azt az adatot, amely