Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon
tanúsága szerint eljutottak hozzájuk távoli metszetkiadók termékei is. Számukra támpontot, orientáló támaszt jelentettek a napi munkában, tájékozódást a képzőművészetek terrénumát meghatározó tendenciákról. De elsődlegesen nem stílusértékük, hanem használati értékük volt a meghatározó. A felhasználásnak az a formája, amellyel ők éltek, másfajta készségeket kívánt, mint a művészeti centrumokban élő és alkotó művészektől. A jó, közönségének tetsző kiválasztás készségét s az adaptálás, a fekete-fehér metszetekből felnagyítandó, színnel, fénnyel egy történetet vagy figurát megjelenítő festői praxis készségét. A másolás, a kiszínezés, az adott képhez, kép együtteshez való alkalmazás maga is interpretáció, mint ahogy már a kiválasztás is az. Akár a festőé, akár a megrendelőé. Mivel legkevesebbet éppen e metszetelőképek kiválasztásának indítékául tudunk, igyekeztünk példáinkat úgy megválasztani s új elemekkel úgy kiegészíteni, hogy néhány esetben ennek lehetséges mozgatóiról is képet kaphassunk. Ezen a téren ismereteink hiánya nem független attól, hogy magukról az itt dolgozó festőkről is nagyon keveset tudunk. A 17. században a felvidéki bányavárosokban és Kelet-Magyarországon tevékenykedő festőktől műveket ugyan ismerünk, de legtöbbször nagyrészt alkotóik neve nélkül. Ismerünk festőneveket is, főként városi és peres iratokból, de művek nélkül. A mögé a néhány festőnév mögé pedig, amelyhez egy-két mű is köthető, nem tudunk, még egy mesterember szintjén sem, alkotó személyiséget rajzolni. Neve, pályája, œuure-je, híre, emlékezete azoknak a festőknek lett, akik Magyarországról külföldre mentek, s pályájuk ott teljesedett ki: az itteni festőcsaládból való Spillenberger Jánosnak, Bogdány Jakabnak és Stranover Tóbiásnak. Az a metódus, amellyel Jozef Medvecky a 17. századi Felvidéken dolgozó festők praxisában nagy számban mutatta ki az európai késő reneszánsz és kora barokk metszetelőképek felhasználását, a térség művészetének jobb megismerésében az utóbbi másfél évtized legjelentősebb eredményeit hozta. A munka folytatásához azonban hasznos lehet új kutatási pontokat is kijelölni, a jelenséget a névről ismert festők oldaláról vizsgálni. Ilyen lehet például a festők hagyatékának vizsgálata. Magyarországi festő-mintakönyv, amelybe, feljegyzései mellé, tulajdonosa vázlatait is berajzolta volna, és metszeteket is beragasztott volna, mint ezt egy-egy ránk maradt magyarországi ötvös-mintakönyvben látjuk, nem maradt fent. De érdemes lehet a festők hagyatéki levéltári anyagában arra figyelni, hogy milyen, a mesterségük gyakorlásához szükséges könyvekkel rendelkeztek. Példa lehet erre az 1622-ben meghalt kassai festő, Ellinger Gáspár (1616 óta kassai polgár) hagyatéka, amelyben vallásos könyvek mellett többek között 52. Ismeretlen festő: A Festészet az Olymposon Selmecbánya látképe fölött (Selmecbánya [Banská Stiavnica], Slovenské banské múzeum, Galéria J. Kollára)
