Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon
23. A Thurzó-oltár oromképe: Utolsó ítélet, 1611 Keresztelés a Jordán folyónál című képe (1609, Frankfurt am Main, Stadel), és aThurzó-oltár predelláján (17. kép) szereplő kompozíciók (Mannaszedés: 16. kép, Vízfakasztás) közti erős stiláris hasonlóság volt. Paul Juvenel a festőmesterséget németalföldi származású apjánál kezdte, majd annak halála (fi 597) után Itáliába ment, s Rómában Adam Elsheimernél (fi 610) is tanult. Hazatérve 1609-ben lett mester. Az árvái várkápolnába készült festményei a 16—17. század fordulójának kevert, németalföldi és itáliai stíluselemeket ötvöző festői felfogását képviselik. Jellegzetesen ifjúkori mű, amelyen nyújtott, kissé modoros figurái, keresett alakbeállításai, néhol darabos formái éles fényhatásokkal, expresszív kifejezésmóddal párosulnak. A vászonra festett középképen, a Speculum Iustificationis képi és szöveges rengetegében, felnagyítva és kiszínezve, hűen követi metszetelőképét. így járt el a fára festett Bűnbeesés (18. kép) és a Dániel az oroszlánnal-képeken is, de ezeken fénnyel, festőiséggel töltötte meg a metszetkompozíció vonalas rajzait. A Jónás és a cethal és a Golgota-kompozícióknál azonban a fiatal festőt nem elégítette ki az apró előképek igénytelen kompozíciója, hanem modernebb és dinamikusabb képeket akart, s ezért ilyen karakterű előképeket keresett. Jozef Medvecky kimutatta, hogy a Golgota-képhez (19. kép) három metszetről válogatta össze az egyes alakokat. Krisztusét egy Egidius Sadeler Christoph Schwartz után készített metszetéről (1590), Szent Jánosét egy Hendrick Goltzius-lapról (1585), Szűz Máriáét pedig egy másik Sadeler, Raphael Sadeler (Adam van Qert után sokszorosított) metszete nyomán. 46 A keskeny és magas táblakép-formátumban Juvenel így tudott erőteljes hatású, mégis három alak elhelyezését is lehetővé tevő kompozíciót formálni. Hasonló módon készült vizuálisan is legerőteljesebb képe, a Jónást partra veti a cethal tábla is (20. kép). Hatásos előképet választott, Dirck Barendtsnek a bizarr, szörnypofájú cet és az izmos férfiakt ellentétére építő, Johann Sadeler metszetében kiadott kompozícióját (21. kép). Az oltártáblán a metszetnél keskenyebb képformátumban a hatás felerősödik, ezt a festő egy másik metszetkompozícióból (Paul Brill után Jan Sadeler metszetéről: 22. kép) átemelt háttérábrázolással, a háborgó tenger sziklaszirttel motívumával még tovább fokozza. Ugyanezzel a több metszetelőképből komponáló metódussal készült a Thurzó-oltár oromképe is (23. kép), mely az Utolsó ítéletet ábrázolja. Juvenel az alak- és csoportbeállításoknál felhasználta Christoph Schwartznak Jan Sadeler és Matthäus Merian metszeteiben (24. kép) népszerűvé vált kompozícióját, de a kép bal oldalán a három zuhanó férfiakt figurájában váratlanul föltűnnek Michelangelo Sixtina-beli 24. Christoph Schwartz után Matthäus Merian: Utolsó ítélet, 1614 körül (rézmetszet) 25. Michelangelo után Giorgio Ghisi: Utolsó ítélet a Sixtus-kápolna záró falán, 1540-es évek közepe (rézmetszet, részlet)
