Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

9. Zmeskal Jób felesége, Gelethfy Petronella epitáfiurnának középrésze, 1600 (részlet Gróh István másolatáról) zett Utolsó vacsora képe az evangélikus oltárok képi rendszeréből került ide. E nemesi epitáfium szerkezeti rendszerében a leginkább szokatlan a két önálló — a családi címereket s a hosszú latin szövegeket hordozó — szárnyoldal szerepeltetése. Általuk a két szárny a képpel lesz egyenértékű, s nemcsak szerkezetében, de a képes és a szöveges rész egyenrangú viszonyában is. 0PHNQAIA (magyarul siratóének), áll így görögül a latin szöveg felett, amely a férj és a gyermekek fájdalmas búcsújáról szól, de olyan személyes hangvétellel, emocionális hangsúlyokkal, amelyek a protestáns epitáfium októl idegenek. A latin szövegek irodalmilag is választékos formában, disztichonban szólnak, s az egyik tábla verse a férj bánatát - a Balassi által már magyarul is művelt, szerelmi lírájában alkalmazott - echós vers formájában közvetíti. E költői játékban a verssor két utolsó szótagja a visszhang 11. Zmeskal Jób és családja; az epitáfium részlete, 1600 (részlet Gróh István másolatáról) 10. A Králici Biblia (Bibly Svata) fametszetes címlapja, 1596 által megismételve válaszol az előző verssor kérdésére. Csak a végéről idézünk két sort, hogy érzékeltessük a költői formát: M[aritus:j Da mihi cor patiens ut Iobo Christe doloris Dulce mihi in luctu sis relevamen. E[cho:] Amen. Az epitáfium nagy középképének (s nem az ennek középpontjába helyezett kisebb Golgota-ábrázolásnak) metszetelőképét Jozef Medvecky azonosította egy 1594-es kiadású, cseh nyelvű protestáns Biblia, az ún. Králici Biblia fametszetű címlapjával (10. kép).

26 A szlovák kutatás azonban az előképválasztás motivációjával már nem foglalkozott, noha úgy vélem, ebben is ugyanaz a tudatosság és személyesség érhető tetten, mint az epitáfium struktúrájának összeállításában és az emlékezés szöveges formájában is. A Králici Biblia ugyanis a hitüket cseh nyelven gyakorló protestánsok számára ugyanolyanjelentőséggel bírt, mint a magyar protestánsoknak a Károli Biblia. Ám a Králici Biblia nemcsak a cseheknek, hanem a 19. század elejéig a szlovák evangélikusoknak is egyházi és irodalmi nyelve volt. Az epitáfium festője, az 1600-1617 között besztercebányai polgárként működő és nyilván német anyanyelvű Jakob Khien művéhez a kor nagyszámú német és németalföldi bibliasorozatából seregnyi előképet választhatott volna.

27 Az, hogy a Zmeskal Jób állíttatta epitáfiumra mégis a Králici Biblia címlapja került, bizonyosan a megrendelő személyes döntése volt. Identitását fejezte ki ezzel a választással, evangélikus hitét és a szlovák nyelvű evangélikus közösséghez való tartozását.